Az elmúlt tíz év legjelentősebb tudományos eredményei

Már biztos, hogy egykor folyékony víz volt a Marson, és egyre közelebb kerülünk a távoli földek azonosításához. Tudjuk, hogy a bennünk élő baktériumok elválaszthatatlan részét képezik az emberi szervezetnek, és a kutatók már képesek arra is, hogy elköteleződött sejteket programozzanak át bármilyen sejttípussá alakulni képes őssejtekké. A Science cikke alapján készült évzáró összeállításunkban áttekintjük az utóbbi tíz év legdinamikusabban fejlődő tudományterületeit.

Kihalt élőlények genetikai anyagának vizsgálata

Az ősi élőlényeket tanulmányozó emberek évszázadokon át csak a fosszilis maradványokra támaszkodhattak, így az élőlények sok tulajdonságára csak találgatások alapján következtethettek. Az elmúlt évtizedben azonban jelentősen megváltozott a történelem előtti világ képe. Kiderült ugyanis, hogy néhány biomolekula, amilyen az ősi DNS és kollagén több tízezer éven át is fennmaradhat, és fontos információt szolgáltathat a rég kihalt növényekről, állatokról és emberekről.

Az elmúlt évtizedben hihetetlenül felgyorsult a fejlődés e területen. A Neander-völgyi ember első DNS-darabkáját 1997-ben elemezték a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben. Ebben az évben ugyanez a laboratórium már a Neander-völgyiek sejtmaggenomját publikálta, amely 10 milliószor ekkora DNS-mennyiség. Időközben a kutatók "mellékesen" megfejtették olyan kihalt állatok genomszekvenciáját, amilyen például a gyapjas mamut. Akadnak olyan merész elképzelések is, hogy az ősi DNS-ek alapján feltámaszthatók lennének egyes kihalt állatok. Ez valószínűleg azonban soha nem lesz lehetséges, mert ehhez túlságosan károsodtak az ősmaradványokból nyert DNS-minták, és az elemzésük is sokkal több pontatlansággal jár, mint a mai DNS-eké.

DNS-mintavétel egy ősi csontból

Ajánlat:

• Megvan a mamut is - először térképezték fel egy kihalt állat csaknem teljes örökítőanyagát
• Meghökkentően kicsi volt a Neander-völgyiek populációja
• Négy százalékban mégis Neander-völgyiek vagyunk