Kontinensközi invázió - agresszív idegen fajok Európában

A kereskedőhajók fenékvizében vagy éppen használt gumiabroncsok között szelik át az óceánt, megtévesztik a naiv szigetlakókat, kedvező tulajdonságokkal kecsegtetik a gazdálkodókat, majd titkos vegyifegyvereket vetnek be, és kíméletlenül elbánnak a helyi vetélytársakkal. Az idegenhonos fajok terjedése már a gyarmatosítás korában óriási mértéket öltött, s mára az általuk okozott természetvédelmi, kulturális és nem utolsósorban gazdasági károk miatt a klímaváltozáshoz hasonló mértékű globális problémává terebélyesedett. Milyen betolakodók sújtják Európát?

6. Selyemkóró (Asclepias syriaca)

Leírás, történet: A meténgfélék családjába tartozó selyemkóró életünk megédesítője, egyben gyeptársulásaink életének megkeserítője. A növény észak-amerikai eredetű, hazánkba a 18. században telepítették be, és 1870-től 1950-ig termesztették is, mint kiváló mézelő növényt (más források textilipari növényként való betelepítéséről számolnak be). Napjainkra az Ibériai- és Balkán-félsziget kivételével Közép- és Nyugat-Európa nagy részén megtalálható, agresszíven terjedő gyomnövény.

Hatások: A selyemkóró - legalábbis Magyarországon - ott támad, ahol a legjobban fáj. A Duna-Tisza köze rendkívül érzékeny nyílt és zárt homoki gyeptársulásaiban bukkan fel leggyakrabban - elég hozzá egy friss kerékvágás vagy patanyom, máris ott terem és szinte megállíthatatlanul terjedni kezd, összefüggő állományával eluralva, kiszorítva az eredeti társulás-alkotókat. Repítőszőrös magvai a szelek szárnyán nagy távolságokba eljutnak. A hazai méhészek kedvelik a selyemkórót, mert a selyemfűméz, néha vaddohányméz néven forgalomba kerülő, sőt egyes méhészek körében hungaricumként elkönyvelt, fűszeres, illatos méz keresett portéka. Az európai mézelő méheket ugyan kissé megterheli a selyemkóróról való gyűjtés, megorzáskor ugyanis a méhek néha odaragadnak a növény portokjaihoz, vagy egy-két lábuk leszakad - a méhésznek mérlegelnie kell, mennyi ideig engedi a jószágot selyemkórón legelni.

Védekezés: mechanikai kezeléssel, valamint egyedileg kijuttatott gyomirtóval és rovarkártevőkkel próbálkoznak, a legértékesebb megszállt élőhelyeken.

7. Halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis)

Leírás, történet: Kisméretű, észak-amerikai bukóréce-faj, amely angliai díszmadár-tenyészetekből indult óvilági hódító útjára, s immár 21 országban regisztrálták megjelenését. Legnagyobb európai állománya továbbra is az Egyesült Királyságban él, de Skandináviában, Franciaországban és Spanyolországban is fészkel - egyre növekvő számban.

Hatások: Az óvilági madárfauna talán leghírhedtebb genetikai szennyezője - életképes hibrideket hoz létre az igen ritka és veszélyeztetett rokonnal, a kékcsőrű récével (O. leucocephala), és a fattyak ráadásul - az invádorhoz hasonlóan - domináns viselkedésűek. Gazdasági hatását e természetvédelmi probléma kezelésére fordított font- és euró-milliók jelentik.

Védekezés: Délnyugaton szelektív vadászattal próbálják féken tartani, Angliában ezt a módszert kevéssé alkalmazzák, így vélhetően folyamatos az utánpótlás.

8. Kanadai lúd (Branta canadensis)

Leírás, történet: Impozáns, nagy testű, újvilági vadlúd, amely a halcsontfarkú récéhez hasonlóan angol gyűjteményekből szabadult ki, s ha ez nem lett volna elég, vadászati célú betelepítésekkel erősítették állományait. Mára a faj Észak- és Északnyugat-Európában elterjedt, de más európai országokban is sikerrel megtelepedett - Magyarországon is felbukkant már.

Hatások: Őshonos vadlúdfajokkal hibridizál, szabadidejében pedig agresszíven védi territóriumait más víziszárnyasokkal (szárcsa, vízityúk) szemben. Nagy populációk esetén ürüléke jelentősen hozzájárul a tavak szervesanyag-tartalmának növekedéséhez, így képes átalakítani élőhelyeit.

Védekezés: A faj európai populációinak pontos felmérése, illetve a további véletlen kiszabadulások ellenőrzése jelenti a legfontosabb lépéseket. Az európai vadászok is örömmel üdvözölnék a listán, mint újabb vadászható madárfajt; ironikus módon ez az ötlet Magyarországon is előkerült, annak ellenére, hogy a faj eddigi hazai felbukkanásai alapján komoly terítéket nem lehet jósolni.

9. Nutria (Myocastor coypus)

Leírás, történet: Nagy testű, a hódhoz hasonlatosan "kétéltű" életmódot folytató rágcsálófaj Dél-Amerikából. Prémjéért tenyésztik több európai országban, ezekről a telepekről szabadultak ki szerencsésebb példányok, más esetekben a prémvadászat öröméért szándékosan engedték ki őket a vadonba. Világszerte elterjedt, Európában a francia és olasz állományok a legnagyobbak. Egyes bizonytalan források szerint Magyarországon is élnek megtelepedett nutriaállományok.

Hatások: A természetes vízi növényzet és néhány őshonos állatfaj szelektív felfalásával, továbbá mezőgazdasági kártétellel keveredett gyanúba. Jelentős összegeket emészt fel a faj visszaszorítása is.

Védekezés: a tenyésztő telepeken megerősített biztonsági intézkedéseken túl a vadászat és a csapdázás bizonyult hatékonynak.

10. Kínai razbóra (Pseudorasbora parva)

Leírás, történet: A 60-as évek átgondolatlan, gazdasági szempontú halfaj-betelepítéseinek egyik mellékhatása a kínai razbóra: a busák és amurok "farvizén" került az európai vízrendszerekbe, ahol néhány évtized alatt általánosan elterjedt. Magyarországon valamennyi álló- és lassú folyású vizünkben közönséges. A horgászok által használt csalihalak között mára az első helyen áll.

Hatások: A kínai razbóra őshonos halfajaink táplálékkonkurense, továbbá ezek ikráit és ivadékait fogyasztja. Halbetegségek átvivőjeként is számon tartják.

Védekezés: A prevenció mellett az őshonos ragadozókkal lehet ellene védekezni: pontytelepítés előtt ajánlott időt hagyni a ragadozó halaknak a razbórák levadászására.