Lehet-e élet a Marson 2008-ban?

Talán a Földhöz hasonlóan a Marson is megszületett az élet, sőt az sem zárható ki, hogy az ősi marsi mikrobák gyarmatosították saját bolygónkat is. A Phoenix-űrszonda 2008. május 25-én kezdődő küldetése közelebb vihet minket a nagy kérdés megválaszolásához: van-e, illetve lehet(ett)-e élet a Marson? Lehetséges élőhelyek és élőlények a legújabb kutatások fényében. 

Lehetséges életterek a Marson

Nyilvánvaló, hogy a mai marsi életet ott kell keresnünk, ahol még jelenleg is előfordulhat folyékony víz. A marsi körülményeket utánzó földi kísérletek során azt tapasztalták, hogy számos földi baktérium képes megélni marsi felszíni viszonyok között, ha naponta legalább néhány percre folyékony vízhez jut, emellett védi valami az erős ultraibolya sugárzástól.

A szakemberek jelentős része elképzelhetőnek tartja, hogy a bolygó felszíne alatt ma is vannak egyszerű, kemoszintetizáló élőlények - azonban ezek vizsgálata igen nehéz lenne. Részben emiatt is fókuszálnak sokan a felszíni élet lehetőségére. Utóbbi esetben a feltételezett élőlények fotoszintetizálhatnak, azaz napfényt használhatnák energiaforrásként.

A marsfelszíni sugárzásokat azonban még a legellenállóbb földi élőlények is nehezen vészelnék át. Jobb a helyzet, ha a feltételezett élőlény a kőzettömbök között helyezkedik el, és inkább csak szórt fényt kap. Még kedvezőbb, ha van valamilyen sugárzvédő rendszere, amely az ultraibolya hullámhosszakat tolerálható szintre mérsékli, de a fotoszíntézishez elegendő fényt átengedi. A szükséges sugárzásvédelmet a modellek alapján méteres vastagságú víz- vagy széndioxid-jég, közel tíz centiméter vastag víz- vagy széndioxid-hó biztosíthatja, ha pedig apró kőzetszemcsékről beszélünk, már 2-4 milliméteres réteg elegendő védelmet nyújt.

A földi analógiák vizsgálata is sok új felismerést hozott az elmúlt időszakban, nem csak a korábbinál ellenállóbb élőlények, de egész életközösségek és speciális élőhelyek vizsgálatával is. Utóbbiak között említhetők a vulkáni hévforrásoknál napfény nélkül virágzó kemoszintetizáló életközösségek, amelyekhez hasonlók a Marson is előfordulhatnak a felszín alatt. A megfigyelések alapján 10-40 millió éve még törtek ki vulkánok a bolygón, tehát jelenleg is létezhetnek meleg magmakamrák a mélyben.

Két lehetséges földi analógia: a permafoszt (balra) és a kriptobiotikus kéreg (jobbra) Richard Hoover, NASA, Pócs Tamás (Collegium Budapest)

Még fontosabbak a földi permafroszt élőlényei, amelyek közel -15 Celsius-fokig mutatnak aktív életfolyamatokat. Ezek állandóan fagyott környezetében a jég felületén lévő vékony vízfilm szállítja a tápanyagokat, és fedezi az élőlények szerény folyadékigényét. A permafroszt stabil környezeti paramétereivel is kedvez az élőlényeknek. A vörös bolygón is sok a permafroszthoz hasonló fagyott környezet, nagy különbség azonban, hogy ezek milliárd éves időskálán létező permafrosztok, míg a földiek kora millió években mérhető.

A könnyebben vizsgálható felszíni életközösségekkel kapcsolatban említhetők a földi, ún. kriptobiotikus kérgek. Ezeknél az élő szervezetek az enyhén mállott kőzetek belsejében, 2-3 milliméterrel a felszín alatt találhatók. Ide még elég napfény jut keresztül az ásványokon át a fotoszintézishez, ugyanakkor a szűk, pórusokkal és apró résekkel teli környezet ideális páracsapdaként működik - hasonló mikroszkópikus környezetek elméletileg akár a Marson is létezhetnek.