Párolgó légkör, hatalmas villámok: új eredmények a Vénuszról

A Nature, a legrangosabb tudományos folyóiratok egyike 2007. november 29-i számában érdekes tanulmányt közöl a Vénusz bolygó légkörének lassú fogyásáról. A cikk egyik társzerzője Szegő Károly, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, aki fizikusként vett részt az Európai Űrügynökség (ESA) Venus Express űrszondája által gyűjtött adatok feldolgozásában, értelmezésében.

Villámok nyomában

A Vénusz légkörében feltételezett villámokra régóta vadásznak a szakemberek. Ha valóban léteznek, keletkezésük eltér a többi égitesten megfigyelttől, mivel nem vízfelhőkkel, hanem kénsavfelhőkkel kapcsolatban jönnek létre.

Az űreszköz magnetométere minden keringés során a bolygóhoz legközelebbi helyzetben két percen keresztül észlelt. Az eddigi eredmények alapján elképzelhető, hogy belső szomszédunkon legalább olyan intenzív villámtevékenység zajlik, mint saját planétánkon. Itt a felhőzet nagy magassága miatt felhő-felhő villámok létezhetnek, a felszínre lecsapó villámok nem valószínűek. A légköri elektromosság kulcsszerepet játszik a kémiai átalakulásokban, a molekulákat aktív összetevőikre bontja, amelyek később más atomokkal találkozva újabb molekulákká kombinálódhatnak.

Egyes szakértők szerint a fenti mérések még nem adnak elegendő bizonyítékot a vénuszi villámok létezésére. Az utóbbi véleménynek kedvez, hogy a nappali oldalon eddig azonosított konvektív feláramlások nem annyira intenzívek, mint ami a villámlásokhoz, pontosabban az azokat kialakító töltések térbeli elkülönüléséhez szükséges.

A Venus Express űrszonda magnetométere villámlások jeleit észlelte a légkörben. A Vénusz felszíne valóban pokoli hely: a közel 500 Celsius-fokos felszíni hőmérséklet mellé körülbelül 90 atmoszféra nyomás társul (forrás: Európai Űrügynökség, ESA)