Az ember modernkori evolúciójának motorja

Az emberi evolúció az utolsó 40 000 évben leállt, az ember ugyanakkor átruházta evolúcióját a tárgyakra, amelyek használatával képességei hihetetlen mértékben megnőttek, és olyan tulajdonságokra tett szert, amelyek eléréséhez biológiai úton évezredekre lett volna szükség. Az átruházott evolúció segítségével kivédhetők a szelekció pusztító, ugyanakkor a faj minőségét megőrző, sőt javító hatásai, de elő is mozdítja a degeneráció tömegméretű kialakulását.

Az átruházott evolúció elsősorban kémiai jellegű termékeinek imprintáló hatása átadódni látszik az utódgenerációkra. Azért kell hangsúlyozni, hogy látszik, mert még nem tisztázott, hogy (1) hány olyan anyag létezik, amelyik transzgenerációs imprintingre képes, és (2) mennyire mélyen rögzül az imprinting a magasabb rendű állatoknál és az embernél, tehát hány generációban képes kifejeződni. Ha azonban ez széleskörűen és sok generáción keresztül megtörténik, akkor az emberi faj nagy változásoknak néz elébe. Ez az epigenetikus hatás ugyanis korábban alig volt észrevehető, mert kevés volt a nem természetes anyag, ami a szervezetbe került, a vegyipar fejlődésével viszont ezek mennyisége hatalmas mértékben nőtt és növekszik tovább. Az "imprintáló nyomás" tehát az emberi tudás növekedésének megfelelően erősödik, és az átruházott evolúció termékeinek versenye ennek tempóját tovább növeli. Mivel a hibás imprinting az évezredeken át egyébként stabilnak bizonyult emberi szervezetet mozdítja ki egyensúlyi állapotából, a kóros állapotok (betegségek) szaporodásával kell számolnunk. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy például az allergiások számának rohamos növekedése, a 2. típusú diabéteszesek szaporodása, a vérnyomás tömegméretekben történő növekedése és más hasonló abnormalitások erre vezethetők vissza.

Az utódgenerációk tehát átalakulóban vannak, és nem kizárt, hogy az imprintáló nyomás átalakítja az ember normalitásáról alkotott képünket, tehát az említett jelenségek kilépnek a "kóros" kategóriából és beépülnek a normális emberről alkotott fogalmainkba. Ez azt jelentené, hogy az átruházott evolúció termékei révén lenne az ember jelenkori (és jövőbeli) evolúciójának a motorja. Lehetséges azonban, hogy ez a folyamat már régen megindult, csak nem vettük észre. Az emberi rasszok között ugyanis nagy fiziológiai különbségek vannak (kémiai anyagokra való érzékenységben, szexualitásban stb.), és nincs semmi bizonyítékunk arra, hogy ennek alapja a génekben való különbség lenne. Lehetséges, hogy például a kelet-ázsiai népek eltérő habitusa (emlő, menarche időpontja, egyéb szexuális paraméterek) a szója évezredes fogyasztásának a következménye, ami epigenetikusan beépült a szervezetükbe.