Az ember modernkori evolúciójának motorja

Az emberi evolúció az utolsó 40 000 évben leállt, az ember ugyanakkor átruházta evolúcióját a tárgyakra, amelyek használatával képességei hihetetlen mértékben megnőttek, és olyan tulajdonságokra tett szert, amelyek eléréséhez biológiai úton évezredekre lett volna szükség. Az átruházott evolúció segítségével kivédhetők a szelekció pusztító, ugyanakkor a faj minőségét megőrző, sőt javító hatásai, de elő is mozdítja a degeneráció tömegméretű kialakulását.

A jelenleg elfogadott ismeretek szerint az örökítő anyag kizárólagosan a DNS, bár egyes kivételes esetekben az információt az RNS is közvetíteni tudja. A DNS-ben létrejövő változások, a mutációk átkerülnek az utódsejtekbe, és a soksejtű szervezetekben, ha a mutációs változás az ivarsejtekben történik, akkor az utódokba. A DNS-ben kódolt információ azonban egyrészt lényegesen több mint amennyi megnyilvánul, másrészt ugyanabból a génállományból többféle jelleg is kifejeződhet, attól függően, mit tesz lehetővé a szabályozás.

Nos, ebbe a szabályozásba sikerült bepillantani akkor, amikor felismerték, hogy egyes gének metiláltak és a metiláció akadályozza az adott génterület átírását. A metilációs mintázat tehát meghatározhatja, hogy mely gének működjenek és melyek ne. A metilációs mintázat azonban az ivarsejt és a zigóta fejlődésének egyes szakaszaiban normális körülmények között is megváltozik, és az anyai és apai mintázat egymáshoz idomul (genom imprinting). Ilyenkor jöhet létre a hormonális imprinting hatása, és a változás átadódhat az utódgenerációra. Jelenleg az imprinting (és hibás imprinting) kialakulásának leginkább elfogadott magyarázata a metilációs mintázat megváltozása. Egysejtűeken végzett kísérletekben magunk is tapasztaltuk az imprinting hatásának megváltozását a metilációs mintázatba való beavatkozásnak megfelelően. Ebben az esetben nem történik mutáció, sőt semmiféle változás a génállományban, ugyanakkor fellép egy epigenetikus (génekre ráépülő) hatás, mely a géneket kíséri. Ennek eredményeként egyesek epigenetikus öröklődésről beszélnek, mely messze tudományosabban hangzik, mint a szerzett tulajdonságok öröklődése, holott lényegében arról van szó. Mindez azonban nem magyarázza azt, hogy a nem születés körüli kritikus periódusokban (pl. a pubertáskor kezdetén) történő imprinting, mint amit ember esetében is megfigyeltek, hogyan öröklődik.