Klímaváltozás: tervek és gondok Kiotó után

Alig lépett érvénybe a Kiotói Jegyzőkönyv, a kiotói folyamat mellett elkötelezett országok vezetői már azon gondolkodnak, hogyan lehetne jóval radikálisabb szabályozással csökkenteni az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott üvegházgázok mennyiségét. A jövőre vonatkozó tervek grandiózusak, ugyanakkor a jelenlegi vállalások teljesítése is jelentős problémákat vet fel.

A felfokozott várakozásokat jócskán lehűtheti az a felmérés, mely szerint egyelőre a Kiotói Jegyzőkönyvet elfogadó államok sem képesek a saját maguk által szabott értékeknek megfelelni. Az ENSZ adatai alapján a negatív rekordot jelenleg Spanyolország és Portugália tartja: csökkenés helyett 40%-kal növelték kibocsátásukat. Hasonlóan rosszul teljesít Ausztria is. A "sógorok" a 2008 és 2012 közötti időszakra 13 százalékos csökkenést vállaltak, ugyanakkor 2003-ban 16,6 százalékkal lépték túl a megcélzott értéket. Ázsiában sem jobb a helyzet. A Kiotói Jegyzőkönyv házigazdája, Japán például 6%-os csökkentést vállalt, ehelyett kibocsátása 2003-ban 7,6%-kal haladta meg az 1990-es szintet.

A fejlett ipari országok abban bíznak, hogy a szén-dioxid-kvóták kereskedelmének megindulásával mégis képesek lesznek teljesíteni vállalásaikat a jövőben. Az EU-ban 2005. január 1-jével kezdte meg működését (25 ország 12 000 vállalata részvételével) a szén-dioxid-kvóták kereskedelmére létrehozott Emissions Trading Scheme (EU-ETS). Itt piaci viszonyok között adják-veszik a kibocsátható szén-dioxidot, melynek tonnája a héten 8 euró körül mozgott.

Környezetvédő szervezetek véleménye szerint addig nem is érdemes a 2012 utáni tervezgetéssel foglalkozni, ameddig a Kiotói Jegyzőkönyv aláírói sem képesek a saját vállalásaikat teljesíteni, illetve a legnagyobb kibocsátó USA, valamint a lendületesen fejlődő Kína és India nem csatlakozik az egyezményhez.

Az Amerikai Egyesült Államok 2001-ben hátrált ki a kiotói egyezmény keretei közül. A Bush kormány arra hivatkozott, hogy a bevezetendő korlátozások súlyos gazdasági hátrányt jelentenének az amerikai gazdaság számára. Elemzők szerint a döntés meghozásában jelentős szerepet játszott az ipari és energetikai lobby, valamint az a félelem, hogy a legnagyobb vetélytársnak tartott Kína - amely eredetileg sem csatlakozott az egyezményhez - gyors fejlődésével az USA nem fogja tudni majd tartani a versenyt. Kína szén-dioxid-kibocsátása 1978 és 1996 között valóban gyorsan emelkedett, ám az azóta elrendelt környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően látványosan csökkent. Amerikai statisztikai adatok szerint a kínai légszennyezés 1996 és 2000 között 17 százalékkal esett vissza, miközben az ország gazdasága 36 százalékkal bővült. Ugyanezen időszak alatt az USA kibocsátása 5 százalékkal nőtt. Az eredeti vállalás az 1990-es szinthez képest 7 százalékos csökkentésről szólt. A jelenlegi növekedési szintet tartva ezt az értéket 2012-re mintegy 30 százalékkal fogják meghaladni.