Életbe lép a Kiotói Jegyzőkönyv

Hosszú évek politikai és gazdasági csatározását követően 2005. február 16-án életbe lép a ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv, amely az emberi tevékenység által a légkörbe juttatott szén-dioxid-mennyiség világméretű csökkentését írja elő. Több évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a gátlástalan természetrombolás szemléletét legalábbis részben felváltsa a környezeti értékekért felelős gondolkodásmód.

A korábbi megbeszéléseken (1995 Berlin. 1996 Genf) már körvonalazódó megállapodást végül 1997. december 11-én írták alá, hosszas vitát követően. A későbbiekben a világméretű klímaváltozásról szóló ENSZ-keretmegállapodáshoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben 141, köztük 38 fejlett ipari ország kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest átlagosan 5,2 százalékkal csökkenti az üvegházhatás kialakulásában szerepet játszó gázok, mindenekelőtt a szén-dioxid kibocsátását. (Az aláíró országok száma időközben változott, mivel több eredeti felajánló végezetül visszalépett.) Az Európai Unió és Ausztrália 8, az Egyesült Államok 7, Kanada és Japán pedig 6 százalékos csökkentést vállalt. A Kiotói Jegyzőkönyv lehetővé teszi azoknak az országoknak, melyek a számukra előírt kibocsátási szint alatt teljesítenek, hogy ezt a mennyiséget tartalékolják, vagy más országok számára értékesítsék. Az értéket meghaladókkal szemben szankciók érvényesítésére van lehetőség, illetve környezeti beruházások finanszírozásával válthatják meg túllépésüket.

Az egyezmény aláírását követően megindult a politikai küzdelem a Kiotói Jegyzőkönyvet támogató és ellenző érdekcsoportok között. Az országok parlamentjeinek ratifikálnia kellett az egyezményt, és be kellett építeniük annak előírásait és elvárásait a saját jogrendjükbe. A megállapodás csak akkor léphetett életbe, ha a csatlakozó országok összes kibocsátása eléri a káros gázok összes kibocsátásának 55 százalékát. A szabályozás életbe léptetésének élharcosai az Európai Unió tagországai lettek. Az EU a szén-dioxid-kibocsátás 8%-os csökkentését vállalta, és minden világpolitikai fórumon egyre szigorúbb megszorításokat sürgetett.

A világ legtöbb állama csatlakozott az egyezményhez, azonban az 55%-os arányt éveken keresztül nem sikerült elérni. Ennek oka az volt, hogy a két legnagyobb szennyező, az USA és Oroszország - amelyek együtt az 1990-ben kibocsátott összes szén-dioxid több mint 45%-ért voltak felelősek - végül a korábbi ígéretek ellenére sem fogadta el az előirányzott értékeket. Az USA 2001-ben - annak ellenére, hogy az üvegházhatást okozó gázok több mint egynegyedét bocsátja ki - az energetikai és gazdasági lobby nyomására kihátrált az egyezményből. Oroszország a maga 17%-ot meghaladó arányával sokáig nem fogadta el a Kiotói Jegyzőkönyvet, hasonlóan olyan gyorsan fejlődő országokhoz, mint India vagy Kína.

Több éven keresztül a "pangás időszakáról", illetve "Kiotó haláláról" beszéltek. 2004 őszén azonban - hosszas tárgyalásokat követően - sikerült megnyerni Oroszország támogatását. Ezzel az utolsó akadály is elhárult a Kiotói Jegyzőkönyv életbe lépése előtt.