Parazita szinglik Japánban

Vágólapra másolva!
Semmihez sem hasonlítható a fiatal japán férfiak és nők egymás iránti közönye és érdektelensége. Szociológusok szerint nem füllentenek azok a fiatalok, akik randiról hazatérve csak ennyit mondanak otthon: "Nem történt semmi."
Vágólapra másolva!

Jamada Maszahiro, a tokiói Gakugei Egyetem szociológusa egy új elnevezést talált a jelenségre. A parazita szinglik kifejezés azokat a fiatal nőket és férfiakat írja le, akik - minden külső kényszer ellenére - szüleikkel élnek, akik gyerekkorukhoz hasonló kényelmet biztosítanak számukra, ugyanakkor már önálló jövedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy luxuscikkeket, drága, divatos ruhákat vásároljanak, és rendszeresen utazzanak, szórakozzanak. Jamada szerint az "örök parazita szingliség" elsősorban a nőket fenyegeti, miután a fiatalemberek többségének a munkahelyi karrierépítés igen nagy felelőséget és önállóságot követel, előbb-utóbb szűkösnek érzik a szülői fészket.

Mindazonáltal elgondolkodtató, hogy a kifejezés olyan népszerű lett, hogy egyedülálló nők előszeretettel írják névjegyeikre: "parazita szingli".

Ez van...

Jamada szerint a szinglik élete azonban korántsem annyira felhőtlen, mint amilyennek első ránézésre tűnik. A lányok többsége férjhez akar menni, csak olyan elvárásokat, álmokat dédelgetnek, amelynek csak nagyon kevés férfi tud megfelelni. Először is el kellene felejtenie a férfiaknak a hagyományos családi munkamegosztást, és egy nyugatias, a háztartásban is segítő férjtípust kellene megvalósítaniuk. Erre azonban csak kevés japán férfi kapható. "Az a kevés pedig hamar elkel" - idéz egy évek óta egyedül élő szinglit Jamada.

Kérdés, milyen távolabbi jövő vár a japán szinglikre. Mi lesz velük, ha szüleik meghalnak, ha teljesen egyedül maradnak? A kérdéssel foglalkozó szocilógusok elég sötét jövőt jósolnak. A gyakorlat azt mutatja, hogy az árván maradt felnőtt-gyerekek hamar rájönnek, hogy keresetük korántsem elég a lakás fenntartására és korábbi életszínvonaluk biztosítására. Kölcsönt kölcsönre halmoznak, amit nem tudnak egy idő után finanszírozni. A magány pedig lelkileg megterhelő.

Jamada szerint ezzel is tisztában kellene lenniük a fiataloknak, ha már a tragikus demográfiai mutatók nem hatnak rájuk. "A férfiaknak rá kellene végre jönniük, hogy a hagyományos feleség-szerep már nem tud boldoggá tenni egy nőt, a nőknek pedig meg kell tanulniuk lemondani a reklámokból és nyugati filmekből ismert álomlovagokról - ugyanis azok nem léteznek."