Stardust: sikeres üstökösrandevú

Az európai és amerikai marskutató szondák "inváziója" közötti pár napban egy másik, történelmi jelentőségű küldetés is csúcspontjához érkezett: a Stardust űrszonda január 2-án berepült egy üstökös kómájába és anyagmintát vett belőle, hogy 2006-ban visszahozza a Földre.

Fantáziakép a Naprendszer kialakulásáról

A szakemberek igen nagy érdeklődést tanúsítanak az üstökösök iránt, mivel e látványos égitestek magjai a Naprendszer legősibb, legkevésbé átalakult darabjai közé tartoznak. Valószínűleg annak az ún. szoláris ősködnek a "maradék" anyagai, amelyből a bolygórendszer kialakult. Alapvetően vízjégből és porból állnak, s valószínűleg sok szerves vegyületet tartalmaznak. A Naprendszer történetének korai szakaszában ezekből nagy mennyiséget juttathattak az ősi Földre is - amikor még sokkal gyakoribbak voltak a becsapódások - így fontos szerepet játszhattak a légkör, a vízburok és talán az élet alapjainak lerakásában is. Megmaradt képviselőik egyfajta "időgépnek" tekinthetők, amelyek segítségével talán bepillanthatunk a Naprendszer ősi korszakába.

A célpont, a Wild-2 üstökös fiatal látogatónak számít a belső Naprendszerben (a találkozó során mindössze ötödik Nap körüli útján tart majd). Ez igen fontos szempont volt kiválasztásakor, mivel eddig nem sok anyagot veszített és összetételének arányai sem tolódhattak el jelentősen. A közelmúltig pályája a Jupiter és az Uránusz közé esett, 1974 szeptemberében azonban veszélyesen megközelítette a bolygók királyát (0,006 CSE távolságban haladt el a Jupiter mellett; 1 CSE = 150 millió km). A gázóriás gravitációjának hatására a pálya megváltozott, s napközelpontja a Mars pályáján belülre került. A találkozó időpontjában az égitest pályaelemei elehetővé teszik, hogy a szonda szokatlanul kis sebességgel haladjon el mellette.