Meglepő eredményként a Chandra segítségével elsőként fedeztek fel olyan fekete lyukakat - azaz a körülöttük lévő erősen röntgensugárzó tartományokat -, amelyek csak röntgenforrásként jelennek meg, s az optikai tartományban nem (nincs optikai párjuk). Ez vagy azt jelenti, hogy ezek az eddig észlelt legtávolabbi fekete lyukak (s a körülöttük lévő anyag optikai tartományban már a Hubble számára sem észlelhető), vagy kevésbé távoli, de porral erősen takart objektumokról van szó. Amennyiben az utóbbi helyzet áll fenn, a SIRTF leránthatja róluk a leplet, mivel infravörös űrtávcsőként "átlát" a poranyagon.
Az is kiderült, hogy a távoli, viszonylag kisméretű galaxisokban kevesebb aktív fekete lyuk van, mint feltételezték. Ez azt jelenti, hogy nincs elég anyag, amit maguk köré gyűjthetnek és elnyelhetnek. Lehetséges, hogy ennek a fiatal galaxisokban jellemző sok szupernóva-robbanás az oka, amelyek lökéshullámai kisöprik a galaxisból a gázanyagot, így a központi fekete lyuk "éhezik".