Az egyéb, egykori életre utaló jelek (széntartalom, speciális szénhidrogén-molekulák és főképp a magnetitkristályok) részletes bemutatásától most eltekintve a legújabb felfedezésre koncentrálunk, ami várhatóan újabb lökést ad a meteorit körüli vitáknak.
Egy lengyel és egy német szakember vezette kutatócsoport arról számol be, hogy a törökországi Van-tó aljzatának üledékeiben olyan apró alakzatokat fedeztek fel, amelyek "feltűnően hasonlítanak" a marsi meteoritban lévő "baktériumgyanús" alakzatokra: pásztázó elektronmikroszkóp alatt vizsgálva őket hasonló alakúak és méretűek.
Az alakzatok ráadásul hasonló kémiai környezetben fordulnak elő: olyan karbonátos gömböcskékben, amelyek méretre és alakra megint csak igen hasonlóak marsi megfelelőikhez. A földi gömböcskék fotoszintetizáló cianobaktériumoknak adnak otthont.
Jozef Kazmierczak (Lengyel Tudományos Akadémia) és Stephan Kempe (Darmstadti Műszaki Egyetem, Németország), a kutatások vezetői a BBC-nek elmondták: eddig az általuk felfedezett minták mutatják a legnagyobb fizikai és kémiai hasonlóságot az ALH84001-ben lévő struktúrákkal.
A Van-tó a Föld legnagyobb alkáli-tava, amelynek környezeti viszonyai igen hasonlóak az egykor minden valószínűség szerint létezett marsi tavak környezeti viszonyaihoz. A kutatók szerint lehetséges, hogy a meteoritban lévő karbonátos gömböcskék és a bennük lévő alakzatok hasonló tavi környezetben képződtek.
Ami földi megfelelőiket illeti, ezek keletkezhettek a cianobaktériumok lebomlásával, de vegyi anyagok vízből történő kiválásával és lerakódásával is, azaz élettelen körülmények között. A kérdést egyelőre nem lehet eldönteni. Valószínű, hogy erre csak azután lesz lehetőség, ha az első marsi kőzetminták a Földre kerülnek, részletes elemzésre. Erre azonban még legalább 10 évet kell várnunk.