Völgyesi Gabi: Kaptunk nagy pofont, de mentünk tovább

Büszkék rá, hogy kezdeti sikereiket kapcsolatok és tőke nélkül érték el a kétezres évek elején, és bár kaptak pofonokat és visszautasítást, a lelkesedés mindig vitte őket előre. Völgyesi Gabi és Kovacsics Ádám, a Unique együttes tagjai máig aktívak, sőt, mintha mostanában újra berobbantak volna a köztudatba: teljes gőzzel csak a zenére, az együttesre koncentrálnak. A családalapításról, csalódásokról, álmokról és az idő múlásáról is meséltek az Origónak.

Mostanában megint sok helyen látni a Unique-ról szóló híreket, koncertfotókat. Tudatos ez a nagy visszatérés?

V.G.: Agilis ember vagyok, de eddig kétfele őröltem, a jogi karrier és a Unique felé. Igyekeztem mind a kettővel a lehető legtöbbet, a lehető legjobban foglalkozni, de rá kellet jönnöm arra, hogy nem okoz akkora örömet a kettőt párhuzamosan csinálni, mint mikor egyszerre csak az egyikkel foglalkozom.

Azt érzem, hogy sikeresebbek vagyunk, ha csak a zenére koncentrálok.

K.Á.: Ez részben így van, de szerintem nem csak ezen múlt, hisz ott vannak a gyerekek is. Most jött el az idő, hogy viszonylag jól lehet mellettük mást is csinálni, hisz mindketten óvodába járnak. Az időnk jobban beosztható.

V.G.: Így van, de annyiban megvan a tudatosság részemről, hogy beláttam, nem működik a kettő együtt. Éveken át próbáltam az ügyfelek ügyeit vinni egy kolléganővel, reggeltől késő estig dolgoztam, telefonon se értek el, fáradt voltam, este hazaérve beszéltük meg az együttes dolgait, fellépések is voltak hétvégente, és akkor még nem beszéltem a gyerekekről és Ádámról.

Nehéz volt a döntés?

V.G.: Fájdalmas volt, de meg kellett hoznom, mivel beláttam, hogy egyszerre a kettőben nem lehetek sikeres.

"Forrás: Koncz Márton "

Nagy volt a dilemma?

V.G.: Igazából, ha a szívemet kérdezem, nem volt dilemma, nem volt kérdés. Nagyon szeretek jogi munkát végezni, nem raktam ezt le örökre, csak bizonytalan időre. Ha van izgalmas bírósági határozat, érdekes történet, ügy, akkor a kollégák nyitott fülekre találnak nálam, mert ezek továbbra is nagyon izgatnak, de napom nagy részét már nem ez teszi ki.

El tudja képzelni az életét e nélkül?

V.G.: Fél éve döntöttem így, rögtön utána jött a jubileumi koncert gondolata, ami maximálisan lekötött. El tudom képzelni az életemet a jogi karrier nélkül, egy időre, de nem akarok előre rohanni az időben 20 évet, nem tudom most megmondani, hogy mit fogok majd ennyivel később csinálni.

Énekesnőként meddig látja a maga és a Unique jövőjét?

V.G.: Ezzel sem akarok foglalkozni, mert nem izgat, hogy lássam magam 70 évesen, hogy épp kinek adok elő, milyen érzésekkel a szívemben. Az is lehet, hogy örömet fog nekem okozni, hogy másoknak pozitív érzéseket csalok a lelkébe, de az is lehet, hogy nem.

Lehet, hogy nehezen barátkozom majd meg az öregedés gondolatával, és lesz bennem valami rossz érzés,

ezeket nem tudom. Mindig olyan ember voltam, aki a jelenre, vagy a kiterjesztett jelenre koncentrál, maximum 1-2 évre előre tervez.

Forrás: Koncz Márton

Ez akkor is így volt, mikor tervezték az együttest? Nem terveztek 20 évre?

V.G.: Én világsztár akartam lenni, Ádám meg nem győzött visszahúzni a földre, hogy akkorát ne koppanjak! Nem?

K.Á.: Nem visszahúzni akartam, inkább csak a realitást vázolni, hogy tényleg ne koppanjon.

V.G.: Sosem voltam az az ember, aki a rózsaszín fellegekre állva, optimistán tekint előre.

Két lábbal a földön vagyok optimista, keresem az optimálist.

Megtanultam az elmúlt 5-10 évben, hogy nem szabad a tökéletességre törekedni. Anyaként, zenészként, partnerként, barátként, mindenhol helyt állni az életben nem lehet mindenben tökéletesen. Persze törekedni lehet rá, de meg kell találni az optimálisat, abba belesimulni, és akkor minden a helyén megy.

Visszanézve elégedett azzal, amit elért?

V.G.: Nagyon, mert a kezdeti sikereinket kapcsolatok és tőke nélkül értük el. A karrierünk elején nagy volt bennünk a lelkesedés, ami vitt és vitt előre. Aztán mindig jöttek a realitás okozta reakciók. Az első lemezkiadónk fél éven át hitegetett, azt mondták, marha jó, amit csinálunk, de a végén nem vállaltak be minket, mert túlságosan újak voltunk, és nem voltak kitaposott utak körülöttünk.

Nagy pofon volt ez akkor nekünk, de a lelkesedés csak pár hétre tört meg, mentünk újra tovább.

Voltak még pofonok ez után is?

K.Á.: Pofonok nem igazán, de a díjak és elismerések elkerültek minket, ami miatt volt, hogy azt gondoltuk, hogy rossz úton járunk és elbizonytalanodtunk. Aztán rájöttünk, hogy azért van, mert nem abban a mederben folyunk, ahol mások, nehéz minket beskatulyázni. Mi a popzenén belül egy alternatív zenét játszó csapat vagyunk, aki a közönsége révén ilyen szépen ki tudta nőni magát.

Forrás: Koncz Márton

Mindig cél volt különbözni a többiektől?

K.Á.: Nem ez volt a cél. Olyat akartunk elsősorban csinálni, ami nekünk tetszik.

Az interjú folytatódik a második oldalon. Lapozzon!