Völgyesi Gabi: Kaptunk nagy pofont, de mentünk tovább

Büszkék rá, hogy kezdeti sikereiket kapcsolatok és tőke nélkül érték el a kétezres évek elején, és bár kaptak pofonokat és visszautasítást, a lelkesedés mindig vitte őket előre. Völgyesi Gabi és Kovacsics Ádám, a Unique együttes tagjai máig aktívak, sőt, mintha mostanában újra berobbantak volna a köztudatba: teljes gőzzel csak a zenére, az együttesre koncentrálnak. A családalapításról, csalódásokról, álmokról és az idő múlásáról is meséltek az Origónak.

Hamar megtalálták a közönséget?

K.Á.: Annyira nem hamar, de emlékszem, már bőven befutott az első dalunk, mikor fellépésünk még nem nagyon volt. A Csillagtenger volt az áttörés, akkor jöttek a fellépések, azóta nem is volt olyan nagyléptékű előrelépés, beálltunk egy olyan szintre, amit tartani se könnyű egyébként – és nem is biztos, hogy sikerül, de igyekszünk. Persze mindig vannak dolgok, amik nehezítik az elképzeléseket, ilyen az is, hogy idővel szülőkké váltunk.

Azt tudták, hogy ha majd családot alapítanak, háttérbe húzódnak egy kicsit ebből a világból?

K.Á.: Én úgy éltem meg, hogy borzalmas küszködés volt. Csináltuk volna, de egyszerűen nem ment. Nyilván nem akartunk kimaradni a gyerekeink életéből, közben meg nyomasztott, hogy haladni kellene. Most egyszerűbb, sok olyan apróság miatt, hogy például már egyedül öltöznek a gyerekek...

Tologatták a gyerekvállalást?

K.Á.: Tervezett dolog volt, mindig akartunk gyereket, de halogattuk, aztán

egy ponton beláttuk, hogy ezt nem lehet tovább húzni, mert kifutunk az időből.

V.G.: Én 25-28 évesen már nagyon vágytam saját gyerekre, 34 évesen szültem az elsőt, aztán két év múlva a másodikat. Ott volt a tudatosság a részemről, hogy a gyerekek januáriak legyenek, hogy májusban vissza tudjunk menni koncertezni. Szerencsénk is volt, mert összejött.

Forrás: Koncz Márton

A Szelfi után változott a megítélésük, kaptak esetleg negatív visszajelzést, amiért ennyire kitárulkoztak?

V.G.: Nem jutott el hozzám semmi olyan vélemény, ami bántó lett volna. Pozitív visszajelzés viszont bőven jött: ügyvéd kolleginák jöttek oda hozzám, hogy milyen jól tettük, hogy ezt megmutattuk, mennyire hiányzik a tévéből az effajta valós, emberi tartalom. Ez volt egyébként az egyik ok, amiért elvállaltuk ezt.

K.Á.: Mikor megkerestek, egyből szimpatikussá vált a műsor üzenete. Természetesen tele voltunk kételyekkel, nem tudtuk, mi fér majd bele és mi nem.

V.G.: Én meglehetősen hiú ember vagyok, a hiúságot itt pedig nagyon le kellett vetkőzni. A természetességet, az emberi mivoltunkat mutattuk, ami a legfőbb érték - kéne, hogy legyen. E helyett viszont azt tapasztalom, hogy érzéketlenek vagyunk egymás iránt, és sokkal jobban koncentrálunk a status quo-t jelentő autókra, órára, ruhákra, mint a valós értékekre. Az ítélkező attitűdünket le kéne cserélni a megértő attitűdre. Emberközpontú világban élünk, de kezdem azt érezni, hogy ez sokszor elveszik.

Pedig az ember esendő, vannak problémái, ezt az oldalt pedig hajlamosak vagyunk kozmetikázni. Nem kellene.

K.Á.: Itthon a közösségi média terjedésének hajnalán elhatalmasodott, hogy mindenki a legjobb oldalát mutatja, mindig csak a szép dolgokat látjuk, de közben meg nem erről szól az élet igazából.

V.G.: Meg ez nem szólítja meg az embert. Nekem fontos, és ahogy öregszem, egyre inkább, hogy a másikhoz érdemben beszéljek. Ha kommunikálunk, üzenünk, akár személyesen, akár a tévében, annak legyen értelme.

Forrás: Koncz Márton

Nagy dilemmák vannak otthon, egy-egy tévés felkérés után? Mire mondanak nemet?

V.G.: Sokszor mondtam már nemet. Ma már szerintem vannak produkciók, ahonnan meg se keresnek, mert tudják, hogy nem vállalnánk, nem nekünk való. Alaposan megfontoltuk azt, hogy mely tartalmakhoz adjuk az arcunkat és melyekhez nem. Nem akartuk, hogy a kínkeservesen felépített brandnek ártson, persze nem tudjuk előre, hogy miből mi lesz, mi hogy csapódik le.

Mennyire jó a viszonyuk a bulvárral?

V.G.: Nem vagyunk botrányhősök, a mi magánéletünk rendkívül unalmas ahhoz, hogy a bulvár folyton velünk foglalkozzon. Erre alkalmatlanok vagyunk, de fontos, hogy írjanak az emberről, ezért

mindig csepegtettünk valamit az életünkről, amellett, hogy a zenei történéseket elmondtuk.

Milyen korosztályból áll a rajongótábor?

V.G.: Nagyrészt a velünk egyidős korosztály, de van 18 éves és 60 felettiek is. Elég színes a paletta, sok mindenkihez szólunk.

Retro bulikban is felhangzik egy-egy Unique dal, ez hogy esik?

V.G.: Semmi baj nincs ezzel, engem nem zavar. Hozzá tartozik a korosodás folyamatához.

Az öregedést többször említette, ennyire foglalkoztatja a kor, az idő múlása?

V.G.: Különösképpen nem szoktam agyalni ezen, de szokásommá vált emlegetni. A nő akkor kelendő, ha fiatal és szép, ahogy öregszik – főleg a szórakoztatóiparban –, úgy veszít a hatalmából. Persze lehet szépen, méltósággal is öregedni, de mivel senki nem mondta el, hogy ezt hogyan kell, majd rálelek magamtól, mert nincs más út.

Van még tovább, lapozzon!