Harry Potter jól kitolt Móka Mikivel

A mai kisiskolások nem Levente Péter műsorain nőnek fel, nem ismerik a Versmondó lányt sem, viszont a legtöbben kívülről fújják a rajzfilmcsatornákon futó sorozatokat. Rumcájsz helyett Scooby Doo-ért rajonganak, s a magyarországi tévécsatornák bevallása szerint ez így is marad. A földi sugárzású csatornák nem veszik fel a harcot a tematikus gyerekcsatornák ellen.

Cim-cim-cimbora

Egyetlen kivétel a Duna tévé, amely a gyerekeknek készült rajzfilmek, sorozatok, mesefilmek és családi mozik mellett a Hol volt, hol nem volt című műsorral és a Cimborá-val próbálja a csatornára csalogatni a gyerekeket. É. Szabó Márta szerkesztő szerint a Cimbora ma olyan pénzösszegből gazdálkodik, amely annak idején, a műsor Magyar Televíziós korszakában a díszletköltség egyötödére sem volt elég. A Cimbora magyar és uniós pályázatok elnyerésével próbálja fenntartani magát. É. Szabó Márta keresi a lehetőséget, hogy a szórakoztatás mellett információt is nyújtson a kisiskolásoknak, ezért indította el 2004-ben a Mindentudás egyeteme gyerekeknek szóló változatát, a Cimbora egyetem-et, amely idén a reneszánsz korával foglalkozik: a leghíresebb tudósok, professzorok, írók, költők és zenészek tartanak előadást a gyerekeknek a legkomolyabb dolgokról. A januárban indult műsorfolyam egészen az évzáróig folytatódik, s a Legyél te is Mátyás király! című vetélkedővel zárul. A műsort a Művészetek Palotájában rögzítik, ahol a Cimbora tavaly ünnepelte 33. születésnapját. A köszöntésre azért kerülhetett sor, mert a műsoron felnőtt, ma már kisgyermekes egykori nézők a hétköznapokban is életben tartották a Cimbora szellemiségét. A "régi cimborák", ahogyan É. Szabó Márta hívja őket, országszerte klubokat alakítottak, találkozókat szerveznek. Ma is tartják a kapcsolatot a szerkesztővel, és gyermekeiket a divatos, mindent elárasztó rajzfilmek imádata helyett a "cimboraságra" tanítják.

Erőszakmentes televíziózás

É. Szabó Márta, a Magyar Televízió egykori gyerekosztályának vezetője most az Erőszakmentes televíziózás elnevezésű konferenciára készül, ahol a résztvevők arról beszélgetnek majd, hogyan lehet elkerülni, hogy a gyerekekhez agresszív tartalmak jussanak el a tévé képernyőjén keresztül. A Duna tévé szerkesztőjének véleménye szerint a megoldás a közszolgálati televíziók kezében van: "Én a Duna televíziót fogom képviselni, s az a véleményem, hogy csak úgy lehet elkerülni, hogy a gyerekek az agresszív rajzfilmeket nézzék, ha jó műsorokkal odacsábítjuk őket a mi képernyőnk elé. És ez a közszolgálati televíziók feladata. Tenni kell valamit, amíg nem késő. 2002-ben az ausztrálok nemzetközi konferenciát rendeztek, ahol létrehozták a nemzetközi gyerek-televíziós chartát a nemzeti gyerekműsorok gyártására, s arra kötelezték az országok mindenkori miniszterelnökét, hogy folyamatosan különítsen el egy összeget a hazai gyerekműsorok gyártására. Az ausztrál ötletet megszavazták. A Chartát az ENSZ-ben ratifikálták, mi is aláírtuk, de persze senkit sem érdekel nálunk."

A magyarországi tévécsatornák tehát harc nélkül lemondtak a saját gyártású gyerekműsorok készítéséről. Az archív műsorok pedig azért nem mentek át a rostán, mert hatalmas tempóban változik a világ - a gyerekek körül is. Pontosan ezt vették észre a tematikus gyerekcsatornák, amelyek a klasszikustól a legújabbig mindenféle gyerekprogramot sugároznak nagy sikerrel. A mai kisiskolások hazaérve ezeket a csatornákat kapcsolják be elsőként.

A dolog érdekessége, hogy más tematikus televíziós csatornák megjelenése nem tűntette el a filmeket, a sportot vagy a gasztronómiát az országos televíziók képernyőjéről. A mai napig láthatóak színvonalas sportközvetítések, sportműsorok, gasztronómiai programok, filmek. Úgy tűnik, tehát, a kereskedelmi televíziók esetében a reklámozói trendek miatt, a Magyar Televíziónál pedig az anyagi korlátok okán pont a legfiatalabb korcsoport számára nem készülnek friss, nagy nézettségnek örvendő, a magyar gyerekek igényeinek megfelelően kialakított műsorok.

Szerepi Hella