Nem csak a jól megkoreografált trükkök utánzása, de valós, hírszerű események közvetítése is okozott már balesetet, halált. A közelmúlt talán legismertebb ilyen esetei Szaddám Huszein kivégzéséhez kötődnek, melyet szinte minden tévécsatorna közvetített valamilyen formában. A 2006 legvégén megesett akasztás, ha csak közvetetten is, de két kisfiú halálát okozta.
Egy pakisztáni testvérpár a kivégzés előkészületeit utánozta (magát a halál pillanatát a helyi televízió sem mutatta be), amibe aztán a "kivégzendő" fiú belehalt. A 9 éves kisgyermek 10 éves nővérével játszotta el az akasztást, a kötelet a mennyezeten lévő ventilátorra kötötték. A kislány egyből segítségért szaladt, amikor látta, hogy öccse fuldoklik, ám a gyerekek anyja már későn érkezett, a fiút nem lehetett megmenteni.
A diktátor akasztása inspirálta egy amerikai kisfiú öngyilkosságát is, mely vélhetően szintén nem volt szándékos. Az eset szilveszter napján történt: a kis Sergio Pelicio a texasi Houston melletti kisvárosban kötötte fel magát. A fiú vidám gyerek volt a rokonai szerint, így senki sem gondolta, hogy valóban öngyilkos akart lenni. "Szerintünk csak kísérletezett" - nyilatkozta akkor Tom Claunch hadnagy, a helybeli rendőrség nyomozója.
A gyermekre az ominózus közvetítés idején nagybátyja vigyázott, akivel aztán Szaddám kivégzését is együtt nézték végig. A kisfiú a kivégzés másnapján akasztotta fel magát a hálószobában. Állítólag dühös volt, amiért édesapjától nem kapott karácsonyi ajándékot, de a rendőrség nem tartotta valószínűnek az öngyilkosságot: inkább egy megkérdezett pszichiáter véleményével értettek egyet, aki szerint a gyerek csak leutánozta a tévén látottakat.
A fenti példákat látva nem csoda, ha a Parents Television Council és más, ehhez hasonló szervezetek folyamatosan tiltakoznak a tévében egyre inkább elszaporodó erőszak ellen. Egy amerikai szenátor, bizonyos Jay Rockefeller már törvényjavaslatot is nyújtott be a kongresszus elé, melyben a tévés erőszak korlátozását kérte. A gond csak az egy ilyesfajta törvénnyel, hogy ellenzői szerint egyrészt az alkotmány első kiegészítésébe ütközhet, amely a szólás- és sajtószabadságot is biztosítja - másrészről pedig a gyakorlatban igen nehéz konkrétan megfogalmazni, hogy mi is számít erőszakos jelenetnek.