Embert próbáló természet

Vágólapra másolva!
Az embernek örök vágya, hogy - kényszerből, virtusból vagy puszta szórakozásból - legyőzze a természetet, helyt álljon a legcudarabb időkben is. Vannak köztünk szép számmal alpinisták, búvárok és más kalandorok, akik erre teszik fel az életüket, és persze a természetfilmesek is szívesen foglalkoznak a témával.
Vágólapra másolva!

Persze a hegymászás "negatívját", vagyis a búvárkodást is meglehetősen régóta űzik az emberek, és természetesen ebben a témában is számos film készült már. Angliában és Franciaországban, egy bőrből készült speciális "búvárruha" segítségével, már a tizenhatodik században sikerült elérni a tizennyolc méteres mélységet, ami a kor viszonyaihoz képest igen jelentős teljesítménynek számít. Innentől kezdve vált a búvárok elsődleges céljává, hogy minél kevesebb kockázattal, minél mélyebbre juthassanak.

Viszonylag hamar megfogalmazódott az a vágy is, hogy megtalálják a Föld legmélyebben fekvő pontját - persze, ehhez még sokáig nem voltak megfelelőek a technikai feltételek. A tizenkilencedik században azonban, az általános tudományos fejlődéssel együtt a tengeri kutatás is jelentős mértékben fejlődött, így 1875-ben egy hajó már 8164 méteres tengermélységet mért a Mariana-árok szigetcsoportjainál - sokáig úgy gondolták, ennél mélyebb repedések már nem is lehetnek a tenger fenekén. 1960-ban azonban egy kutató páros, Jacquard Picard és Don Walsh megkezdték a lemerülést is, és végül 11 034 méter mélyen érték el a talajt.

A vizek világát azonban kétségkívül Jacques-Yves Cousteau, vagy ahogy a nagyközönség hívta, Cousteau kapitány hozta hozzánk a legközelebb. A természetfilmes A csend világá-val robbant be a köztudatba, melynek elkészítésében egyébként a francia újhullám fenegyereke, Louis Malle (Felvonó a vérpadra, Zazie a metrón, Szívzörej) is segítségére volt. Cousteau aztán körülbelül százhúsz filmet készített, köztük egy négyrészes sorozatot is a Dunáról - egyik legérdekesebb kísérlete azonban egy tengeralatti város megépítése volt, melyet kutatóállomásként használt: ezt a futurisztikus művét A sötétség birodalma című filmjében örökített meg.

Roncskutatás Egyiptomban:

Cousteau a jégmezőkön:


Vannak persze olyanok is, akik a veszélyesebb helyzeteket keresik a víz alatt is: számtalan természetfilmben láthattuk már például, hogy valaki egy ketrecből nézegeti a köréje gyűlt cápákat. Az egyik legérdekesebb ilyen témájú film a National Geographicon vetített Vadászat a fehér cápára, amely egy üldözőből védelmezővé váló ember történetét mutatja be: Rodney Foxot Ausztrália partjainál, még gyerekkorában támadta meg a címbéli állat egy példánya - Fox ezután, ahelyett, hogy messzire elkerülte volna az óceánt, inkább meg akarta ismerni "támadóját". Miután sok mindent megtudott a fehér cápákról, félelme lassan csodálattá változott, ő maga pedig hadjáratba kezdett a faj megmentése érdekében.