Akiket szeretünk utálni

Akadnak filmes és tévés karakterek, akiket nem azért nézünk, mert jó emberek, vagy mert hősökre jellemző tulajdonságokkal vannak felvértezve. Még véletlenül sem azonosulunk velük, hiszen vannak köztük igazán gazok, akik szemrebbenés nélkül fejbe lövik a rivális gengsztert, drogot csempésznek, majd dermesztő pofátlansággal hazudoznak a nyomozó kérdéseit hallva. A mi sorozatos antihőseink, akik miatt bekapcsoljuk a tévét, néha cifrán káromkodnak, nem ölelnek mindenkit kebelükre, és olykor elítélendő dolgokat is tesznek - vagyis gyakran éppen olyanok, mint mi.

Az antihősök heroizálásában természetesen az amerikai kábelcsatornák járnak az élen, hiszen a szókimondó szövegek, a túlzottan is vizuális erőszak és egyéb meghökkentő képi hatások messze elkerülik az úgynevezett network tévéket, melyeket bármelyik kisgyerek is bekapcsolhat. Általában este tíz után azonban "elszabadul a pokol" és olyan sorozatok kerülnek képernyőre, mint az immárom sokadik éve, megközelítően tízmillió nézőt vonzó Maffiózók és a szabadszájúságáról ismeretes, talán minden idők legmocskosabb szájú sorozatának számító western, a Deadwood az HBO-n, valamint az idehaza az RTL Klubon vetített Kemény zsaruk (The Shield), amelynek az USA-ban az FX fantázianevű csatorna az otthona.

A western témában semmi újdonságot nem jelent az antihősök rendszeres jelenléte, hiszen már a korai amerikai és spagetti-westernekben is feltűntek a Clint Eastwoodra és társaira hajazó otthontalan, elvtelen, általában csak a saját jólétével foglalkozó, igazságkereső pisztolyhős figurái, ezért nem csoda, hogy a Deadwood sem bővelkedik pozitív hősökben.

Ilyen alapon egy maffiózókról, tehát alapvetően alvilági fickókról, bűnözőkről szóló sorozat sem valószínű, hogy erkölcsi piedesztálra emelné főszereplőit. Tony Soprano valahol egy családszerető, gyermekeit és feleségét szerető úr, mély érzésekkel, némi humorral - ám ez nem akadályozza meg abban, hogy mások likvidálására parancsokat adjon ki, minden pénzt elvegyen szorgos beosztottjaitól, vagy saját kezűleg intézzen el pár ellenfelet, mondjuk arcuk módszeres szétverésével. Paulie-nak, Christophernek, Silviónak vagy Furiónak is vannak pozitív tulajdonságai, bár alapvetően mégis negatív figurák - a néző pedig azzal együtt szereti őket, hogy nem szívesen futna velük össze egy parkban, éjfélkor. A sorozat zseniális karakterekből építkezik, és hiába rosszfiúk a főszereplők, bejött a nézőknek. James Gandolfini nyilatkozta pár éve, nem hitte volna, hogy kövér, de minimum pocakos, középkorú, nem is szép fickókkal sikeres sorozatot lehet forgatni - nos, sikerült.

A Kemény zsaruk című krimiben, azaz rendőrsorozatban pedig hiába állnak a törvény jobbik oldalán a főhősök, hiába rendőr a főszereplők zöme, ha egyszer modern westerhősökként se istent, se embert nem ismernek akkor, ha saját és családjuk anyagi jólétét kell gyarapítani és akkor sem, ha a söpredéket kell eltávolítani az utcáról. Önbíráskodás, fenyegetés, rettegésben tartás, mindegy milyen eszközzel szentesítik a célt Vic Mackey és társai, a végeredmény egy hihetetlen módon szerethető zsarufigura lesz, akinek az ámokfutását látva mégis görcsbe rándul az ember gyomra.

Ki nem akart Winnetou lenni?

Amióta világ a világ, a fiktív és történelmi alapokon nyugvó történetekben mindig is a hősök vitték a prímet. Az olyan emberek, akik példamutatóan élték életüket, akik kidüllesztett mellkassal dacoltak az elemekkel, átsegítették az öreg néniket az úttesten, és jól odapörköltek a Gonosznak. Gyerekkorunkban mi is hősök akartunk lenni. A délceg D'Artagnan nevében kardoztunk, a jólelkű Winnetou nevében nyilaztuk le mázsaszám a cowboyokat és Supermanként ugrándoztunk az ágyunkon, a megtorló atyai pofonok előtt.

Az apacs harcos mellett Old Shatterhand

És mindezek ellenére mégsem univerzális a tétel, hogy csak a hősöknek dukál a közönség szeretete, hiszen már a kezdetekben is előfordultak az irodalomban, majd a filmekben és a tévében olyan főszereplők, akiket, ha csak a tulajdonságaikat nézzük, utálni illett volna, az emberek zöme mégis szerette - esetleg szerette utálni őket. A lényeg, hogy nem maradt senki sem semleges velük szemben.

A fentiek alapján kimondhatjuk, hogy ezek a negatív főszereplők, vagyis az antihősök olyan jellemzőkkel, olyan személyiségjegyekkel bírnak, amelyekkel általában inkább a "rosszakat", a gonosz karaktereket szokták jellemezni. Ők azok, akiknek ha lecsupaszítjuk a jellemét, ha úgy döntünk, hogy egy másik, számukra idegen környezetbe helyezzük, akkor máris levedlik a hősi jellemzőt - vagyis csak egy bizonyos közegben funkcionálnak.

A Dallas rossza

Tévésorozatokban megannyi antihőssel találkozhattunk és találkozhatunk most is, nem véletlen, hogy ennyire népszerűek, hiszen egy makulátlan jellemmel bíró alak sosem lehet olyan izgalmas, mint egy esendő, számító gazember. Elég csak a Dallas-ra gondolni, és arra, hogy hiába volt Bobby Ewing annyira népszerű a nézők (különösen a nők) körében, hogy még a halála után is visszakönyörögték őt a sorozatba, mégis Jockey (vagy ahogy az amerikai nézők ismerik őt: J.R.) volt a sorozat ásza. Ő volt az, aki miatt hétről-hétre leültünk a képernyők elé azzal az utálattal vegyes érdeklődéssel, mely a sorozatot több, mint egy évtizedig tartotta műsoron. Nyilvánvalóan, ha csak Bobby egymás után kötött jövedelmező és sikeres olajüzleteiről szólt volna a sorozat, némi családi perpatvarral és hitvesi tányérdobálással körítve, sosem lett volna olyan sikeres, mint így, hogy az érdeklődők tűkön ülve várták, hogy "mit süt ki megint az a kurafi."

Nézte volna, ha mindenki jóságos, kedves?

Mindig is igazi színészi és írói teljesítménynek számított, ha egy "ensemble" (vagyis több, egyenrangú karakterből álló) szereplőgárdából Jockey-módjára ki tudott emelkedni valaki. Az egy főhőssel dolgozó sorozatok esetében sokkal könnyebb dolga van a főkarakternek, ha ki akar magasodni a tömegből, más kérdés, hogy meg tudja-e magát szerettetni a nézővel. Nem is kell nagyon messzire menni, ha a hazai főműsoridős sorozatok között kutakodunk, hiszen Amerika második legsikeresebb sorozata is a példa arra, hogy totálisan egy antihős vállaira támaszkodó sorozat milyen nézőmágnes lehet.