Amikor minden végleg elromlott

A pillanat, mikor a tévéző úgy érzi, hogy sorozata elérte a csúcspontot, és innen már csak lassú, ereszkedő szánkázás marad, bánatos hóesésben, egyre nagyobb szürkeségben. A klimax pillanata, az a pont, ahonnan már semmi nem lesz ugyanaz, mikor elvész a báj, a varázs, mikor valami megtörik a nézőben. Idegen földön "jump the shark" a kifejezés erre, és azt a pillanatot jelöli, mikor valami visszafordíthatatlanul véget ért.

Az HBO egyik legjobban sikerült és legtöbb díjat bezsebelt sorozata a vége felé közelítő Maffiózok - ez itthon az RTL Klubon futott, mostanság a Cool tévén lehet megcsípni éjjel. A szavazók zöme elégedett az eddigiekkel, 260-an jelezték, hogy semmi baj nincs New Jersey-ben. Több tucat netezőnek okozott gondot a negyedik évad, innen már nem tudták úgy szeretni Tony Sopranót, mint korábban. Tony zavaros álmai amúgy is elégedetlenséget szültek (más tévézők rajongtak értük). Big Pussy és Ralphie halála lelombozott pár fanatikust, a szerelmetes lelkületű, de hűtlen természetű, jól megtermett urától kevés gyengédséget kapó Sopranoné és az Itáliából érkezett, markáns arcéllel bíró Furio románca miatt is összevonták páran szemöldöküket a képernyő előtt. Tony anyja, Livia is egy jellegzetes, szeretni való, de valahol mégis gyűlöletes karakter volt, a távozását nehezen heverte ki pár néző. Kis színes: akadt olyan, aki szerint a sorozathoz köthető, olasz ételeket bemutató szakácskönyv megjelenése volt a mélypont, ahonnan nem volt visszaút.

Michael két jó nőt lelőtt, sokan bánkódtak ezért

A magyar tévézőknek nem kell bemutatni a Lost-ot: a sorozat harmadik évadja az AXN-en fut itthon, az első kettő meg lement az RTL Klubon (eleinte őrületes sikerrel, később korrekt-elfogadható számokat hozva). A szavazók többsége, 117 netező úgy látja, hogy (még) nem volt komoly hullámvölgy, de - érdekes módon - Ana Lucia feltűnése majdnem feleennyi rajongót zavart. A "Mr. Eko találkozik a fekete füsttel" című jelenet sokakat kedvetlenített el, a motorcsónakos-gyerekrablós percek mások szerint nem kellettek volna a sorozatba. Akadt olyan, akit módfelett zavart Sawyer és Kate csókja, mások azon bosszankodtak, hogy szegény Charlie miképp élte túl az akasztást. Néhányan a csodaszép Shannon halálát siratták meg, páran a csillagszemű Boone távozásakor pityeredtek el, könnycseppeket hullajtva az ölükben heverő tévéújságra.

A valódi rajongó persze a kisebb-nagyobb csalódások után is marad: ha kedvelt karakterének fejét lenyisszantja egy megcsúszó üvegtábla, ha Alaszkába távozik, és soha nem tér vissza, ha terhes lesz egy földönkívülitől és elreppen a végtelen kozmoszba, akkor is marad a képernyő előtt, legfeljebb szívében marad egy kis űr.

Kalmár Csaba