Elégedetlen (magyar) hangok

A magyar szinkronnal kapcsolatban színész és néző is a régi szép időket emlegeti. Tényleg olyan rossz a helyzet? Akkor miért nem javul? Megkérdeztünk színészeket és szakembereket, hogy áll a bérvita, van-e esély a tartós békére.

Csőre egyetért azokkal a (rendre elbukó) szakmai szervezkedésekkel, amelyek magasabb béreket és jobb körülményeket céloznak, ha általában nem is profi az, ahogy tárgyalnak a kollégák. Azt mindenesetre érdekesnek tartja, hogy sokszor csak a színészek szemfülességén múlik, hogy jobb díjazást harcoljanak ki. Előfordul, hogy kiderül, az adott stúdió képes lenne többet is fizetni, és ilyenkor a zsebébe is nyúl, ki tudja, hányszor esik meg, hogy a pénz meglenne, de bent marad abban a bizonyos zsebben.

A legjobb alkupozícióban azok a hangok vannak, akik már több film, esetleg évtizedek óta szinkronizálják ugyanazt a színészt. Ők hatékonyan képesebb magas bérezésért ringbe szállni, igaz, nem mindig jönnek ki győztesen a harcból, ilyenkor már hiába háborog az eredmény hallatán a filmrajongó. A DVD-forgalmazással foglalkozó Forum Home Entertainment marketingigazgatója, Stern Gábor szerint az árvita ritkaság, sőt, a tárgyalások is elsősorban a stúdiók és színészek között zajlanak, forgalmazó és megrendelő sokszor csak utólag értesül ilyesmiről. Például az igény, hogy a szinkron nevei felkerüljenek a plakátokra és DVD-borítókra (ez más országban sem szokás), feléjük fel sem merült. Véleménye szerint csodát senki ne várjon. Egy csökkenő költségkerettel gazdálkodó DVD-piacon kár olyan irreális bérajánlattal próbálkozni, mint amivel a szakma egy érdekvédő szervezete megkereste a stúdiókat ebben az évben.

Mások szerint a bérek nem is irreálisan alacsonyak, akinek van elég munkája, az rendesen meg tud élni ebből a szakmából - ugyanakkor a forgalmazók is képesek olyan minőséget előállítani, hogy azzal sem a kiadónak, sem a nézőnek nincs problémája. A baj inkább azzal van, hogy kiváló színházi és filmszínészek rá vannak kényszerítve arra, hogy a szinkronból éljenek meg, ami persze egy másik történet. Magasabb bérekről a szakemberek szerint inkább a tévékkel lenne érdemes tárgyalni, hisz a reklámpiac nemigen csökken, a televíziók jobban is megfizethetnék a szinkronizálást.

Ezzel körbe is értünk, a tévék egy része most is finanszírozási problémákkal küzd, és a többiek sem jótékonysági intézményként működnek, hogy a bevált árak fölé menjenek. Nyugodtan lehetne azt is mondani, hogy itt egy valamikor elkényeztetett szakma sírja vissza a kiváltságait, törődjenek csak bele az árversenybe és dolgozzanak annyiért, amennyit a piacon érnek. De tényleg készül sok pocsék szinkron, és semmi okunk nincs rá, hogy ne higgyünk az érintetteknek: ennek oka a spórolásban meg a szakma felhígulásában keresendő. Hogy van-e megoldás csökkenő mozijegy-, DVD-eladások és tévénézettség mellett, azt nehéz megmondani, azt viszont nem, hogy a magyar szinkron pocsék helyzete örök toposz marad a szakma, a film- és tévénézők körében is.

Terray István