Híradók stopperrel

Korábbi cikkünkben azzal foglalkoztunk, kik melyik híradót nézik, most annak jártunk utána, miért. Megnéztük egy napon a három országos híradót, mert kíváncsiak voltunk, melyikbe milyen hírek férnek be és azokat hogyan tálalják. A háttérinformációkról Kotroczó Róbertet, az RTL Klub hírigazgatóját kérdeztük.

Sokat elmond a hírműsorokról az, hogy miket választanak vezető anyagaik közé, hiszen ezeket használják a műsor beharangozójaként is. Azzal kapcsolatban, hogy mi kerülhet a vezető hírek közé, az RTL Klub hírigazgatója két szempontot említ: legyen minél fontosabb, illetve minél érdekesebb a nézőik számára. Ez magyarázza, hogy a külföldi hírekből kevesebbet kapunk: ami távol történik, kevésbé érint minket, legalábbis kevésbé közvetlenül.

Ezen a napon az RTL Klub elsősorban a túlsúlyos gyerekek miatt aggódik, akkor is, ha verik őket társaik (a bántalmazott gyerek sem vékony, ahogy ez a felvételekből kiderül) és ha hiába fogyókúráznak (ahogy az felmérésekből kiderül). A harmadik vezető hír hordozza a legtöbb aktualitást, egy frissen bezárt baromfifeldolgozóról szól.

Az utóbbi a másik kereskedelmi csatorna vezető anyagai közé is beválogattatott a földön rugdosós homevideo-felvételekkel együtt. Az egészségügy szállítja ide is a harmadik anyagot, tárgya a növekvő számú asztmás, és egy negyedik hír is elfér a beharangozóba, ami azzal foglalkozik, hogy a politikusok milyen felelősséget vállalnak tetteikért.

Az m1 is négy hírt tartott érdemesnek kiemelni a többi közül, az első kettő aktualitásokkal foglalkozik, az országba került gyanús eredetű húsokkal és a belvízhelyzettel. A másik kettő fókuszában a termelés áll, itt a tavasz, már razziáznak az ellenőrök az építkezéseken, mondja az egyik, és a munkahelyteremtésről tárgyalnak az uniós politikusok Brüsszelben, derül ki a másikból.

Az RTL Klub a kereskedelmileg fontos korosztályokat célozza, és hírműsoruk nézőinek a felmérések szerint is a legfiatalabb az összetétele. Az ő kedvükben járnak, amikor pergő, gyors műsort készítenek, náluk találjuk a legtöbb anyagot a fél órába sűrítve. Politikával csak a többitől jól elkülönített választási blokkban és egyetlen külföldi hírükben foglalkoznak, akit nem érdekel a téma, addig akár kimehet a konyhába is. Az erős bulvárblokkba nem feltétlenül hírérték alapján kerültek az anyagok, a tudomány és a bűnözés világa mellett az örök sláger, az állatok élete is bemutatásra kerül ezek között, mert ahogy a reklámipari mondás is állítja, prérifarkassal és fecskével mindent el lehet adni.

A TV2 a család tévéjeként határozza meg önmagát, talán az sem teljesen véletlen, hogy hírműsoruk két vezető arca férj és feleség. Vezető anyaguk ugyanaz, mint a konkurenciáé, az osztálytársukat verő gyermekek ügye azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy minden néző számára érzelmileg átélhető, és a mobiltelefon által rögzített képek hitelessé teszik, közel hozzák a történteket. A választás témája nem érdemel kiemelt figyelmet az adótól, viszont szakmaiságot, komolyságot sugallnak konzervatívabb nézőiknek azzal, hogy külföldi híreik közé több politikát engednek, mint a konkurencia. És azzal is, hogy az allergia és asztmaszezont beharangozó anyagukhoz szerkesztettek egy (egyébként elég semmitmondó) ábrát, amit a műsorvezető előtte állva, tanárként elemez. Színes híreik közé ők is beszerkesztették azt, ami a New York-i farkasról szól, az állat mintha tényleg kötelező eleme lenne a kereskedelmi hírműsoroknak.

A közszolgálati adó nem nézettséget vadászik, hanem elvei és feladatai alapján tudósít a világ híreiről, ezt sugallják már a főhírnek választott anyagok is. És ezt a bel- és külföldi politikai hírek magas aránya is, és az is, hogy állatos hírnek esélye sem volt bekerülni a műsorba. A dramaturgia azért hasonló ahhoz, amivel a kereskedelmi tévéken is találkozunk, a műsor elején a hírekre éhes törzsnézők számára a fontos bel- és külföldi tudósítások sorakoznak, hogy a végén a hangulatot oldandó és az egyéb műsorokra ide kapcsoló nézők kedvére színes híreket szolgáltassanak.

Terray István