Heti hetes: a starttól az utolsó tapsig

Bő öt éve megy a Heti hetes. A kereskedelmi tévéknél igen ritka, hogy egy műsor ilyen sokáig képernyőn legyen, hogy ne kopjanak ki a figurák, hogy ne unjon rá a néző egy formátumra. Benéztünk a VIP-szobába, meglestük a készülődő, lazán adomázó szereplőket, kifaggattuk a főszerkesztőt és a sminkeseket, majd beültünk a nézőtérre, lelkes kamaszok és mosolygós nagymamák közé, hogy meglessük, hogy megy egy forgatás. Nézze meg egészen friss képeinket is!

Hajós filozófiai fejtegetésbe kezd arról, hogy a világon minden mindennel összefügg, már csak azért is, mert minden a Földön történik, miközben Farkasházy a svéd találmánynak tartott bababikiniről, a skandináv népek nemzeti függetlenségéről és Ibsen miniszterré lett fiáról beszél - ez a téma később is visszatér. Farkasházy lassabb, megfontolt, adatokkal és évszámokkal teletűzdelt sztorija lassan halad, mint a vietnami demokrácia, de ő igyekszik tartani a lelket a többiekben: "Érdekes lesz a vége!" - ígéri, de Bajor benyögi: "Ám az eleje nem az!". Nevetés és taps a jutalom, szünet.

Egy kávéautomata és egy üdítőautomata áll az előtérben, ott gyülekszik a nézősereg. Néhányan még megbeszélik, hogy vajon miért kaptak a maláj hóhérok fizetésemelést (ez volt az egyik hír), mások a cappuccinók köré gyűlnek (jé, itt olcsóbb, mint az önkormányzatnál), egy idős nénike pedig üdítőt vesz, ám a nyitója eltörik, így az a nagy esemény, hogy egy kulccsal próbálják nyitogatni suta mozdulatokkal a citromos, szénsavas levet tartalmazó dobozt. A tévén továbbra is a rivális kereskedelmi adó műsora megy, épp Jakupcsek faggat egy feszengő, kesernyés arccal fészkelődő próbálkozót.

A nézőtéri hangulatért felelős mókamester filozofálni kezd (szerinte az ember mindig az időt kergeti), majd a "miért nem működik a demokrácia?" kérdését feszegeti, de közben az egyik technikus már szereli is fel a mikroportot Hernádi Judit derekára, a székekbe pedig beülnek sorra a hetek: előbb Hajós, majd Farkasházy, aztán Jáksó. A második etap is ugyanazzal a lendülettel megy tovább, a politizáló, okoskodó részeknél már-már elszendereg a közönség, de aztán jönnek Jáksótól neten olvasott viccek (Géza, a transzszexuális gésa), a poénos, régi anekdoták, a jól időzített, néhol ironikus benyögések, a néző meg felébred, tapsol és nevet - a háttérben munkálkodó hangulatember intésétől függetlenül.

Kalmár Csaba