Játszótársak a zsebben

Kipróbáltuk a két legmenőbb hordozható játékgépet, a Nintendo DS-t és a Sony PSP-t. A borsos áron mért zsebkonzolok egyikén akár virtuális kölyökkutyát is nevelhetünk, riválisa viszont szemkápráztató játékokkal és filmekkel csábítja a potenciális vásárlókat.

Egy heti folyamatos használat után nagyjából pontos képet tudtunk szerezni a két zsebgép előnyeiről és hátrányairól, bár a multiplayer játékmódot sajnos nem volt módunk tesztelni egyik masina esetében sem.

Kutya helyett Nintendót

A DS nem akar több lenni egy játékgépnél, nem kínál sem zene-, sem filmlejátszást, s a világhálót sem lehet böngészni vele, viszont sokkal egyszerűbb a kezelése a PSP-nél, egy nem rutinos felhasználó is könnyen elboldogul vele. Nem dobtuk feltétlenül a gépet a sarokba akkor sem, amikor az asztalon mellette unatkozott riválisa. Ennek oka igen egyszerű: a rózsaszin kütyühöz mellékelt Nintendogs játék rendkívül addiktív és szórakoztató.

A program a tamagocsik legújabb generációjának tekinthető, egy kölyökkutyát lehet nevelgetni benne. A játék valós időben játszódik, azaz este nyolc után például a programban is besötétedik az ég. Bár a virtuális jószág nem nő fel, számtalan mutatványra meg lehet tanítani, melyeket a mikrofonba bemondott parancsszavakra végre is hajt némi gyakorlás után. Megsimogatni, vagy labdát dobni neki az érintőképernyő segítségével lehet, ami nagyban fokozza a játékélményt.

A kutya fürdetése során a sampontól habos szivacs szintén ezzel vezérelhető, a mikrofonon át pedig még szappanbuborékot is lehet fújni a kedvencnek, egy megunt virtuális labdát pedig akár át is lehet küldeni egy másik DS-tulajnak, aki rendelkezik a Nintendogs-zal. A program egyébként többféle verzióban létezik, azonban mindegyikben csak háromféle kutyát lehet felnevelni. Sajnos az újabb fajtákat csakis egy teljes játékként (10-12 ezer forintért) lehet megvenni.

Dudu nevű kiberkutyánk a DS-en

A másik kipróbált játék, a Super Mario 64 DS inkább fiatalabb játékosok számára lehet érdekes. Ebben az ismert videojáték-figurával kell a már ismert módon felszedni a kérdőjeles dobozokban megbúvó jutalmakat, illetve likvidálni a teki-katonákat a már ismert módon, de három dimenzióban. Az érintőképernyős vezérlésnek hála egy zsebgépeken unikumnak számító stratégiai játékok is meghonosodhatnak a DS-en - többek közt az Age of Empires II és a Zoo Tycoon is megjelenik rá - természetesen a gép képességeihez igazított változatban.

Nintendo DS
Pozitívumok	Negatívumok
- feleannyiba kerül, mint a PSP	- gyengébb kijelzők, grafika
- mikrofon, érintőképernyő	- nincs zene-, és filmlejátszás
- virtuális térhangzás	- nem túl felnőttes külső
- egyszerű kezelés	- nem cserélhető az akkumulátor

PSP: profi zsebgép egy PC áráért

Míg a DS leginkább egy gyerekjátékra hasonlít, a Sony PSP kifejezetten dögös, divatos külsejű kütyü. Az legelső játék, amit kipróbáltunk rajta, a Ridge Racer nevű autóverseny volt. Ennek programnak nem erőssége az élethű szimuláció, mivel inkább az akcióelemeken van a hangsúly, a száguldás élményét viszont remekül visszaadja a szélesvásznú képernyő. Igazi kedvencünk azonban a WRC ralliverseny volt, amelyben már kicsit valósághűbb a fizika, ennek megfelelően a versenyautókat rommá is lehet törni egy-egy elrontott kanyarban.

A Ridge Racer DS-en és PSP-n

Népszerű volt még szerkesztőségünk tagjai körében a World Tour Soccer címet viselő futballprogram, melyben ismert csapatokka, focistákkal mérkőzhetünk meg a gép, vagy egy másik PSP-tulajjal szemben. Sajnos még nem volt módunk tesztelni a napokban megjelent GTA: Liberty City Stories-t, a PC-n és játékkonzolon kasszasikernek számító GTA: San Andreas zsebkonzolos átiratát. Az akciódús botrányjáték PSP-s változatának elkészítése nem kis kihívást jelenthetett a fejlesztőknek, ugyanis egy nyüzsgő nagyvárost kellett életre kelteniük a minikonzolon, amelynek utcáit szabadon járhatja be a játékos egy sor különböző járművel.

A WRC és a World Tour Soccer

A PSP filmlejátszási funkciója hibátlan: képminősége tökéletes, szolgáltatásai gyakorlatilag megegyeznek a DVD-ével, egyedül az alapcsomagban lévő fülhallgató halkságát hozhatjuk fel negatívumként. Azoknak a vásárlóknak, akik mostanság vásárolnak PSP-t, a gyártó ingyenesen postázza a Pókember 2 című film magyar felirattal ellátott változatát. Ezzel azonban egyelőre ki is fújt a kínálat, a hazai filmforgalmazók ugyanis egyelőre nem adnak ki filmet a Sony kütyüjével használatos UMD lemezen, a német vagy brit kiadványokon pedig nincsen magyar felirat.

Sony PSP
Pozitívumok	Negatívumok
- rendkívüli grafika	- bonyolult kezelni
- internetezni is lehet vele	- lassan töltődnek be a programok
- képekkel, mp3-akkal is boldogul	- nem esnek kézre a gombjai
- divatos külső/bővíthető memória	- annyiba kerül mint egy PC
- cserélhető akkumulátor	- nem kapni még filmeket hozzá

Melyiket szeressük?

Egy heti játék után alaposan rögzült bennünk, hogy a jelen cikkben bemutatott két kütyüt eltérő célcsoportoknak szánják a gyártók. Egyszerű kezelése miatt a Nintendo DS a nem kifejezetten játékfanatikusnak számító átlagfelhasználók számára lehet jó választás. Ráadásul mivel feleannyiba kerül, mint a PSP, hét-tizennégy éves gyerekek valódi kutya helyett vásárolt ajándéka lehet.

A hazai viszonyokat figyelembe véve nem tartjuk valószínűnek, hogy számos csemetét lepnének meg idén karácsonykor őseik egy Sony PSP-vel: a szőrös szívű szülőknek bizonyára nehezen lehet megmagyarázni, hogy miért lenne jobb egy teljes, tanuláshoz is használható, sulinetes konfiguráció helyett csúcskategóriás zsebgépet vásárolni. Ennek megfelelően valószínű, hogy az óriásképernyős Sony itthon egyelőre a játékmániás kockafejűek, esetleg a saját keresesttel rendelkező, huszonéves rendszergazdák játékszere marad. Képességei kétséget kizáróan nem rosszak, bár teljesen csak akkor leszünk elégedettek vele, ha majd magyar felirattal vagy szinkronnal ellátott filmeket is lehet már vásárolni hozzá.