Villámgyors apróság: Casio Exilim Z4

A Casio jellemzően apróságokkal van jelen a digitális fényképezőgépek piacán. Az egyik ilyen ultrakompakt modellt, az Exilim Z4-est teszteltük le alaposan.

A hitelkártya méretű Exilim EX-Z4 külseje hozza mindazt, amit a hasonló gépeknél már megszoktunk. Jó minőségű fém burkolat, mely nem csak szebb, de ellenállóbb is, mint a műanyag, és persze nem maradnak el a króm jellegű betétek, s a fényes gombok sem. Így a gép ilyen téren pontosan megfelel a kategória igényinek: kicsi és trendi. Azt is meg kell jegyezni, hogy az eddig megismert kamerák közül ez érkezett a legigényesebb csomagolásban.

A jobboldali kezelőszervek

Az előlapon nem sok mindent találunk az optika, mely kikapcsolt állapotban teljesen visszahúzódik a gépbe. Mellette látható az optikai kereső, melynek lefedettsége nagyjából 85 százalékos lehet. Természetesen a gép elejére került a beépített vaku és a mikrofon is. Ha felülről nézünk a kamerára, pusztán az exponáló gombot és a főkapcsolót láthatjuk, illetve a hátlappal közös élre tették a felvételi és lejátszási mód között váltó kapcsolót. A hátlap nagy részét az LCD-kijelző tölti ki, melynek bal oldalához kapcsolódik a hangszóró, tetejéhez pedig a keresőablak. A többi kezelőszerv a jobb oldalra került: legfelül a zoomot állító billenőkapcsoló található, alatta a menüt inditó kapcsoló, majd a multifunkciós vezérlő, végül legalul a kijelző vezérlésére szolgáló gomb. A többfunkciós gombbal az irányítás mellett a vakumódok is állíthatók, illetve a makrózás is itt kapcsolható be.

A gép oldalain nem találunk semmi mást, csak a csuklópánt csatlakoztatására szolgáló fület. Alulra került az akkumulátor és a memóriakártya behelyezésére szolgáló foglalat, illetve a dokkoló csatlakozója és az állványmenet, ami a lencse optikai tengelyével egy síkban van, így jóval egyszerűbb a panorámaképek elkészítése.

A Z4 dokkolóban