Techtrendek 2003-ban

Moziszerű játékok, csökkenő árú laposképernyők, egyre erősebb processzorok, szélessávú internet: csak néhány kulcsszó az idei év technológiai vonulataiból. Ezeket vettük górcső alá.

A tavalyi év vége egyik nagy csinnadrattával járó újdonsága a tábla PC volt - pedig ez a megoldás önmagában véve sem a hardver, sem a szoftver tekintetében nem jelent igazi újítást. Az egyes tényezők szerencsés együttállása: a megfelelő teljesítményű kis gépek, a Wi-Fi technológia térnyerése, a Windows táblásított változatának tényleg jól használható funkciói és a piacon mutatkozó határozott igény az egyre praktikusabb hordozható gépek iránt most talán sikeressé teheti ezt a régi-új kezdeményezést. Ebben bíznak azok a gyártók is, akik 2003-ban modellek tucatjaival igyekeznek majd az üzleti-munkahelyi felhasználók piacát meghódítani.

Aki futólag találkozott a hírekben a másik látványos Microsoft-újdonsággal, a Smart Display-jel, annak szöget üthetett a fejébe, hogy vajon miért akarhatnak egyszerre két lapos számítógépet is eladni nekünk? (Egyes elemzések szerint épp ez a potenciális félreértés volt az egyik oka, hogy a Smart Display mégsem jelent meg a tervek szerint tavaly, a tábla-PC-vel egy időben, hanem csak januárban debütál).

A Smart Display alapvetően egy igazán nagyszerű ötlet, noha szintén nem új. Aki próbált már ágyból számítógépezni, az biztos örömmel látja, hogy egy olyan érintős LCD-ről van szó (a tábla-PC-hez hasonló kézírásfelismerő képességekkel - de rendes billentyűzet és egér is kapcsolható hozzá), ami Wi-Fi-n keresztül kapcsolódik az "igazi" számítógépünkhöz, hogy azt ezentúl kényelmesen használhassuk a lakás (vagy a kert) bármely pontjáról, 30-40 méteres körzetben. UNIX-on nevelkedett olvasóink gondoljanak egyszerűen egy drótnélküli X-terminálra. Hogy a koncepció mennyire lesz életképes, az több tényezőtől is függ, amelyek közül egyelőre a legfontosabb az ár: mivel ezek a képernyők valójában maguk is önálló számítógépek, ki kell fizetni értük legalább 150 ezer forintot. Ha létezne olyan technológia, amely csak a kép, hang és a felhasználói inputok továbbítását biztosítaná a hordozható kijelző + billentyűzet és az asztali gép között, sokkal jobban is járhatnánk. (A felvetés persze célzatos: ehhez a megoldáshoz ugyanis már évek óta adott minden technikai feltétel, sőt léteznek is ilyen megoldások. Már csak azt kell kivárnunk, hogy egy szép napon a józan ész szempontjai felülkerekedjenek a marketing erején...)

Szépen fejlődnek a kicsik

A szubnoteszgépek, palmtopok, Pocket PC-k, PDA-k, intelligens mobiltelefonok és más aprójószágok arénájában soha nem látott nyüzsgés kezdődött. Ahogy a vezeték nélküli kapcsolódás lehetőségei (GSM/GPRS, Bluetooth, Wi-Fi) egyere inkább mindennapossá válnak, és hozzávesszük az Intel és a Microsoft mellett az összes többi fontos szereplő mobil piac iránti elkötelezettségét is, a lehetőségek egész egyszerűen fantasztikusak! Meg sem próbálunk ebben a témában részletes jóslásokba bocsátkozni, vagy a naponta megjelenő, izgalmasabbnál izgalmasabb újdonságokat az egyre inkább összemosódó kategóriákba beleszuszakolni.

A fejlődés hihetetlen lehetőségeinek érzékeltetésére csak egyetlen példát említünk. Bár a Fossil tavaly áprilisban bemutatott, PalmOS 4-et futtató sci-fi karórája (vagy inkább csukló-PDA-ja) is sokak szívét megdobogtatta, az IBM még elképesztőbb linuxos karórájának egyik prototípusa már két és fél éve (!) képes volt a Linux 2.2-t futtani, grafikus felülettel (X11, 320 x 240 képponton), és 1.5-ös verziója (Linux 2.4-hez) hangszóróval, mikrofonnal, ujjlenyomat-érzékelővel, gyorsulásmérővel, infravörös porttal és természetesen Bluetooth interfésszel is rendelkezik. Mindezt 43 grammban.