Az általános közvélekedés szerint a magyar túróra büszkék lehetünk, hisz létfontosságú alapanyagunk, ami kategóriájában felülmúlja a többi nemzet hasonló termékét, a cottage cheese-ektől kezdve a ricottákon át az orosz túrókig. Hisszük, hogy a mi túrónk mindennél jobb, fontos és híres fogásaink meghatározó összetevője. Nincs nélküle túrós csusza, rétes, batyu, gombóc, rudi, se vargabéles.
Hiába az óriási választék, jó túrót nem lehet a boltban kapni. A kínálat ugyanis két részre szakad: egyik fele félzsíros, a másik fele pedig zsírszegény,
teljes zsírtartalmút nem találni a pultokban.
Létezik még laktózmentes is, de arra már gondolni sem akarunk, hogy azzal mi minden történt a csomagolás előtt. Ha egy tejtermékből kiszedik a zsírt, azzal kibelezik, íztelen, jellegtelen és rossz állagú termék lesz belőle.
Mi főleg akkor eszünk túrót, ha a piacon éppen megtaláljuk azt a nénit, aki zsíros tejből készíti a saját két kezével. Mikor megmutattuk a házilag készített túrót azoknak, akik a boltihoz szoktak, azt sem tudták megmondani, mi az. Állaga, íze és illata is különbözik mindegyik áruházitól. Kevésbé rögös, nem karfiolos, inkább krémes, kenhető állagú.
Íze nem egyszerűen savanyú, hanem sokkal összetettebb: édeskés tejíze mellett enyhén savanykás zamata van. A legjobb benne mindenekfelett az a jól kivehető tehénillat, ami minden bolti tejtermékből hiányzik.
A zsíros túróból készült túrógombóc sokkal kevesebb darát vagy lisztet igényel
a félzsíros vagy zsírszegény túróval induló gombócoknál, mégsem esik szét, saját magát tartja össze.
A túró aludttejből, tehát a teljes tej természetesen vagy alvasztó baktériumok hozzáadásával erjesztett változatából készül. Az aludttejet 50 fok körüli hőmérsékletűre melegítik, majd hagyják lecsöpögni. A zsírszegény túrót zsírszegény tejből készítik. Amint arról a rovat korábbi cikke beszámolt, annak, hogy a boltban nem lehet teljes értékű túrót kapni, főleg tejipari okai vannak: a gyártás egyszerűen így gazdaságos. A cikk szerint a vásárlói igény is hiányzik, az embereknek nem kell a zsíros túró.
Egy liter tejből körülbelül 30 dkg túró lesz. A házi, friss tej literje viszonteladótól kb. 250–350 Ft, tehát kb. egy kiló túró 900–1000 forintból jön ki házilag – körülbelül ennyibe kerülnek az olcsóbb kategóriájú bolti túrók is. Az árak összehasonlítása itt sem ad reális eredményt, hiszen a házi verzió tisztességes zsíros, nem pedig félzsíros túró lesz.
Tesztelőink kategóriákra szednék a túrókat a szerint, mihez használják fel.
Túrótortához krémes, egynemű és édeskés túró kell, a csuszájukra viszont morzsálódós,
rögös állagút és savanykásabbat raknának.
Megvettük az összes félzsíros túrót, amit CBA-ban, Aldiban, Lidlben, Tescóban és Sparban találtunk. Megkóstoltuk, megszagoltuk őket, majd íz, állag és illat alapján értékeltünk.
Kiderült, sokat számít a csomagolás: kapni zacskós, alufóliás és dobozos kiviteleket is; ezek elsősorban az eltarthatóság idejét befolyásolják, de tesztünk tapasztalatai szerint a termék minőségére is erős hatással vannak.
A bolti túrók csak egymással vetélkedhetnek, a házilag készített zsíros eredetivel egy polcra sem kerülhetnének. Igyekeztünk tehát egymáshoz, és nem a saját házi kedvencünkhöz hasonlítani őket. Sokban különböznek aszerint, hogy zacskós, alufóliás vagy dobozos kiszerelésben tárolták őket.
Mindegyik túró kizárólag tejet tartalmaz, esetleg tejkultúrát, de nincs bennük semmi más.
Zsírtartalma mindegyik túrónak 25% a szárazanyagban, ez teljesen egységes.
A tesztelők közül mindenkinek volt kiinduló vallási elkötelezettsége túróügyben, ki a rögösebbet, ki a krémesebbet szereti.
Az alufóliásak közül az Oké kapta a legpozitívabb hümmögéseket, a zacskósok között a Dráva volt a nyerő, a dobozosok mezőnyében pedig a Mizo vitte a pálmát.
Az általános túrókínálat egyenletesen jelentéktelen, nincsenek kiugróan jó vagy durván fogyaszthatatlan túrók, bár a Hazai Tehéntúrót tényleg használhatatlannak éreztük.
Lapozzon a második oldalra, ha tényleg mindent szeretne tudni!