- Milyen indíttatásból jelentkeztél Playboy-nyuszinak, ha már ott a zsűri előtt meggondoltad magad?
- Valójában nem volt különösebb célom ezzel az egésszel, csak gondoltam, miért ne próbálnám meg. Persze vonzó volt a gondolat, hogy nyerhetek egy BMW-t.
- Mit szólt hozzá a családod?
- Emiatt kicsit aggódtam, különösen apukám miatt, aki általában rám bízza a döntéseket. Éppen ezért nem is szóltam neki, hogy egyáltalán jelentkeztem, csak amikor már tudtam, hogy Pestre kell jönnöm a válogatásra. Akkor egy kicsit ugyan meghökkent, de aztán végül elfogadta a dolgot.
- Ezek után miért akartál távozni a válogatásról, még mielőtt az elkezdődhetett volna?
- Láttam a lányokat, és akkor úgy éreztem, ez nem igazán az én világom, meg aztán nem is vonzott túlságosan a gondolat, hogy le kelljen vetkőznöm.
- Mi a helyzet most, hogy te lettél a harmadik a díjátadó gálán, s hamarosan egy egész ország előtt mutatod majd meg magadat?
- Miután beválasztottak a 12 lány közé, még mindig úgy éreztem, hogy semmi esélyem sincs, de talán éppen ezért sokkal nyugodtabban kezeltem az egészet. Valójában még most sem túlzottan rajongok a gondolatért, hogy vetkőznöm kell, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
- Ezek szerint nem igazán foglalkoztat a gondolat, hogy komolyan modellkedjél?
- Nem, ez meg sem fordult a fejemben. Már a fotózások alkalmával is éreztem, hogy azért ez tényleg nem az én világom.
- Ha címlapokról nem mosolyogsz is majd vissza a jövőben, mik a terveid az elkövetkezendő évekre nézve?
- Egy utazási irodánál vagy egy ingatlanos cégnél szeretnék dolgozni, szeretném boldognak látni a családomat, és nagyon szeretnék megtanulni korongozni.