Versenyről versenyre

 

Képes Sport:

(Hajnali invokáció Egon Erwin Kisch-hez)

(Üdvözlégy "száguldó riporter". Segítsd ma hívedet, kinek leckéül adatott beszáguldozni Nagy-Budapest minden sporteseményét Csepeltől-Újpestig és Óbudától-Soroksárig. Segíts, ki röptében jártad a világot Mexikótól a Tűzföldig és Grönlandtól Ausztráliáig. Adj erőt, adj szárnyat a villamosomnak, autóbuszomnak, és fantáziámnak, mert Tiéd a tudás és a tisztelet!) És most gyerünk!

A Bp. Honvéd kenu-tízese csupa fiatalokból áll. Ha a stílus még nem is hibátlan, de a lelkesedés tökéletes. Úgy "bütykölnek" (húznak), mint akiket a partról sokan néznek. Az elsők között érkeztek fel vasárnap Leányfaluba...

Gyermeknap

Kazalnyi fiatalság a virágba borult Margitszigeten. Országos úttörőbajnokság. Tarka mezek, ízes tájszók kaleidoszkópja. Hullnak az országos csúcsok, csak győzze a fejét kapkodni az ember. Kit is nézzünk? A pöttöm, cigányképű Pikó Annát, Békés szülöttjét, aki olyan nagyot ugrik a távolba, mintha nem is akarna többé visszatérni erre az illatos tavaszi földgolyóra? Az izmos, salgótarjáni fiút, Szentkúti Jánost? Vagy a szőkecopfos, kaposvári Hadaró Rózsát, aki gyorsaságból adhat órát a budapestieknek? Tán még inkább ezt a kettőt itt a lelátón. A szeplős, pufók fiút és a jól megtermett, fekete lányt. Azt mondja a szeplős:

- Neked könnyű. Rajtad többet segít a hátszél, mint rajtam, mert sokkal nagyobb vagy.

- Igaz. Te viszont könnyebb.

Ezen elgondolkoznak:

- Megvan. Idehallgass. A hátszél hajtóereje egyenesen arányos a feléfordított felület nagyságával, és fordítottan arányos a testsúllyal. Képletben ezt úgy fejezném ki, hogy...

És kifejezi. Az előfutamból aztán mind a ketten kiesnek, de hát nem lehet mindenki Jesse Owens.

Bolyai Jánosokra is szükség van.

Az ínyencek

Villámgyors földalattizás a Ligetbe. A motorversenyre. Az ínyencek, két svájcisapkák fiú, olyan 16-17 évesek, behunyt szemmel állnak a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén. Napoznak. De hogy?

- Figyelj, ez a Szalkay Nortonja. Olyan a hangja, mint az orgonáé.

- Majd jövő vasárnap fülelj, kisapám. A Törekvés versenyén. Ott lesznek aztán gépek. A legjobb osztrák salakozókkal...

Bocsáss meg nekik, Johann Sebastian Bach, orgonisták atyja. Hiszen olyan fiatalok, és olyan szépen süt a nap. És Szalkay Nortonjának tényleg olyan szép a hangja...

Az "untermann"

Repülnénk Óbudára, de - sajnos - a vicinálist nem Szalkay vezeti. 150 helyett csak 20 kilométeres sebességgel visz ki Aquincumba, a Szikra Gázművek gúlaversenyére.

- Bontani - mondja a versenybíró, és a gúla szétugrik. Csaba Gyula, a Dózsa pillére pihegve áll a szőnyegen. Szőke, karcsú fiú, kék szemű, inkább alanyi költőnek néznéd, mint "untermannak" (alsó tartóembernek), aki fél perccel ezelőtt még négy társának 250 kilónyi súlyát tartotta a levegőben.

- Most mit érez? - kérdezzük.

- Éhes vagyok - hangzik a kissé meglepő válasz. - Reggel óta nem ettem.

Megmagyarázzuk, hogy a két és fél mázsára gondoltunk.

- Fogás dolga az egész. A sípcsontomra jut a legnagyobb teher, az meg 15 mázsát is kibír.

- És hogyha mégis baj van a fogással?

- Akkor a felépítmény nagyot puffan a szőnyegen. Az "untermann" sose üti meg magát.

Még szép.

Egy telefon

És most jön a bukás. Az óra mutatója gyorsabban szalad, mint a HÉV, a csepeli versenynek már a végét is csak telefonon tudjuk elcsípni. Szégyen, de mekkora szégyen. Tudom, Egon Erwin Kisch, most csóválod a fejed valahol a kék messzeségben. Tehát:

- 342-300.

- Stadion.

- Mi újság a a középiskolások atlétikai bajnokságán?

- Zsuzsa legyőzte Verát!

(Hűha, "fiókszenzáció"! A rosszul rajtoló Neszmélyi nem érte utol Gerhardot.)

- Egyébként?

- Sok induló, átlageredmények. A szél délelőtt is, délután is nagyon zavart. Még szerencse, hogy az eső nem esett.

- Nono, májusi eső aranyat ér.

- Ugyan kérem. Mi atléták nem vagyunk anyagiasak.

A feketelábúaknál

- Howgh - üdvözli Vizvári Spliesz gólját a Sportuszodában.

- Hogyhogy howgh? - kérdezzük a sokszoros válogatott játékost , aki ezúttal a partról figyeli az eseményeket.

- Né, egy irókéz - üdvözöl bennünket, aztán magyaráz:

- Az öcsém Winnetout olvasta a héten, hát én is belenézegettem. Most már így beszél az egész törzs.

A "törzs", a Dózsa pillanatnyilag azonban mással foglalatoskodik. Gólokat gyárt. Az "öreg harcos" még egy tucatszor harsoghatja el a a feketelábúak harci ordítását. Aztán sípszó, kialszanak a fények és a riporter is boldogabb vadászmezőkre tér.

(peterdi)