Kropkó már 15 éve a csúcson

Évente több mint 1000 km-t úszik, 5000 km-t kerékpározik, és még legalább ennyit fut. Tizenegy nemzetközi Ironman versenyen vett részt, ahová több tízezer versenyző próbál eljutni, és három versengést meg is nyert. Számos győzelme mögött elképesztő teljesítmény áll. Ő Kropkó Péter, akinek a nevét az elsők között veszik fel a legrangosabb nemzetközi Ironman versenyek listájára. Élsportolónkkal a Giant of Rio után beszélgettünk.

Az már kiderült, hogy ez a sport, akárcsak a többi, agyból működik, szigorú szabályokkal, amelyeket te betartasz: hosszú távú stratégiai játékos vagy. Lepróbálod a terepet verseny előtt? Mennyire tudatos a stratégiád verseny alatt?
- A szervezet olyan összhangban és harmóniában működik, mint egy koncertzenekar, melynek hamis hangjait azonnal hallanom kell. A versenyek alatt ezer apró dolog van, amire figyelek. Arra például, hogy ne feszüljön túl az izomzatom, ne izzadjam túl magam, ne száradjon ki a bőröm, ne égjen a szemem. Gyakran kérdezik, hogy nem unalmas-e a verseny több mint nyolc órája. Hát nem, minden percben van mire ügyelni, helyre tenni, úgyhogy gyorsan elrepül az idő.

Rió

Rióban csupán néhány napot töltöttetek. Nehéz volt az akklimatizálódás?
- Az akklimatizáció kérdését mindig felfújják, pedig egyszerűbben túltehetjük rajta magunkat, mint ahogy a köztudatban él. Az előtte való napokban az időeltolódás szerint korábban vagy későbben fekszem és kelek. A fényviszonyok megváltoztatása (szimpla besötétítésre gondolok) leegyszerűsíti a dolgot.

A dél-amerikai négy nap alatt nem sok időtök jutott a terepszemlére. Hogyan készültetek fel a kihívásra?
- Rió különleges feladat volt mindnyájunknak. Amikor három csapattársammal megérkeztünk a helyszínre, és felmértük a terepet, a ránk szabott feladatokat teljesíthetetlennek ítéltük. Nemcsak mi négyen, de az összes versenytársunk méltatlankodott a könnyelműen kiszabott pályaszakaszokon és feladatokon. Szerencsének mondható, hogy végül is haláleset nem történt. Az úszás számomra nagy kihívás volt. Megérkezésünkkor fejest ugorva az óceánba, felszabadult örömünk gyorsan elmúlt, ugyanis kb. 5 percig tartott, amíg a hullámokkal és áramlatokkal megküzdve partra vergődtünk. Hihetetlen volt számomra, hogy Rio nyomornegyede, a favella nincs csatornázva, és közvetlenül a Copacabana mellett minden szenny egyenesen az óceánba ömlik - ez a kedvemet szegte. A verseny napjáig azon törtük a fejünket, hogyan teljesítsük a lehetetlent.

Mindezeket kitapasztalva hogy aludtál a verseny előtti éjszakán?