A Patpongtól az Andamán-tenger partjáig

Ha a magyar utazónak elege van már a kiszámítható és sokszor unalmas európai célpontokból és valami igazán különleges úti célra vágyik, feltétlenül Ázsiát kell célba vennie. Délkelet-Ázsia egyik legkedveltebb, legnépszerűbb, ugyanakkor számtalan érdekességet kínáló országa Thaiföld, utazásaink legutóbbi állomása. Idén tavasszal ízelítőt kaphattunk ennek a rohamosan fejlődő, ám hagyományait, kultúráját szigorúan megőrző ország mindennapjaiból.

A fárasztó bangkoki éjszaka után egyórás kényelmes repülőúttal értük el Koh Samuit és alig vártuk, hogy a repülőtérről a csodás tengerparti szálloda, a Samui Palm Beach légkondicionált szobáiba érjünk. Koh Samui Phuket után talán a leglátogatottabb szigete Thaiföldnek. Területe egészen pici, tulajdonképpen néhány óra alatt körbe lehet járni bérelt autóval, vagy kismotorral. A szigeten mindenki megtalálja a számára vonzó szórakozási lehetőséget. Van itt a bangkoki éjszakát idéző nyüzsgő szórakozó-negyed, elefántszafari a sziget belseje felé, de a sziget körüli vizekben búvárkodhatunk is, vagy a bátrabbak a fák koronái között kifeszített 30 méter magas drótkötélpályán száguldozhatnak Tarzan módjára. A legkellemesebb időtöltés Samuin azonban mégis a semmittevés. Az ember egy jó könyvvel kiül a hotel medencéje mellé, vagy levonul a tengerpartra, befekszik egy nyugágyba és megfeledkezik a világról. Az "aktív" pihenést azért néha érdemes megszakítani egy igazi thai masszázzsal, amelyet fillérekért megkaphatunk a tengerparton "rendelő" mozgó masszőröktől. A hatás leírhatatlan.

Forrás: ==

Samuin töltött első napunkon aztán újabb kalandra vállalkoztunk. Hatalmas motorcsónakra szállva néhány órás őrült száguldozás után elérkeztünk Koh Tao-ra, a talán még Samuinál is csodálatosabb parányi szigetre, a búvárok paradicsomába. Elképesztő tengeri élővilág tárult elénk már akkor, amikor a hajóból kilépve a derékig érő vízben álltunk. Egyetlen apró kenyérdarabbal csodát tudtunk tenni a halak körében, akik szó szerint a tenyerünkből falatoztak. Ezerféle színben pompázó azonosíthatatlan élőlények leptek el bennünket, olyanok, amelyeket itthon talán csak akváriumokban lát az ember. Hát még, amikor alámerültünk. Teknősbékák, polipok, murénák, különböző méretű tűhalak és csodálatos korallok világa tárult elénk. Az összképet csak kicsit rontotta az ügyetlen japán búvárok látványa, akik kétségbeesésükben a korallokon tapostak, és azokat használták kapaszkodóul.

A sziget hangulata számomra a legkedvesebb emlék Thaiföldről. Egészen apró dimbes-dombos, poros utcácskák, kevésbé elegáns, inkább bungalószerű szállodák, sok fiatal, búvárok, szörfösök, gyönyörű lányok. Az egész hely valamiféle hippi-hangulatot árasztott magából, amely talán csak az indiai Goában látottakhoz hasonlítható. Nem nagyon akaródzott eljönni erről a parányi kis földdarabról, de már ott a hajón megfogadtam, hogy amint lehet, visszamegyek Koh Taóra.