Bakony: túra a betyárok nyomában

Áprilisi túránkat Bakonybél környékére terveztük, a Zirc és Pápa közötti úton fekvő kis falu, mind történelmi, mind természeti értékeivel megfogja a kirándulni vágyókat. Utunk során bejártuk a falu egyháztörténeti jelentőséggel bíró helyeit, megnéztük a közelben húzódó botanikai-zoológiai-geológiai Boroszlán-tanösvényt, s meglátogattuk Hajszabarnán a híres betyár, Savanyú Jóska állítólagos rejtekhelyét is.

Nézze meg képgalériánkat!

A helyi túraajánlatok jobbnál jobb programot kínálnak, a monostori ajándékboltban kapható kis prospektus olyan látnivalókat ajánl, mint egy 9 km-es séta a források nyomában (megtekintve a már említett Borostyán-kút mellett a Borsó-kutat, a Bányász-kutat és a Judit-forrást) vagy a Podmaniczkyak nyomában járva a kék kereszt jelzésen haladva a bakonyújvári rablólovag-vár romjait.

Mi egy meredekebb utat választottunk, úticélunknak Pápavárat és Hajszabarnát választottuk. A piros kereszt jelzésen a bakonybéli monostortól indultunk el (az út a templomot Pápa felé elhagyva az első kis utcánál balra fordulva kezdődik), a jól jelzett ösvényt egy nehezebb, mély talajú szántás, majd kis "szolgálati" csapás után egy betonozott, erdészeti út követ, amelyet a térkép alapján hajdanán a bauxitszállító járművek vettek igénybe. Balra fordulva a kék jelzésen enyhe emelkedőn, a Gát-hegy (494 m), majd Pápavár (531 m) lábánál halad. A térkép jelzi, hogy egykoron Pápaváron kilátó állott, dacolva a meredek emelkedővel és azzal, hogy nincs út, megmásztuk a hegyet, de kilátónak még a nyomát sem találtuk.

Maga a táj viszont gyönyörű, kivéve, hogy a bauxitbányát vörös kőzete, mintha egy darabot kiharaptak volna a földből, ott tátong, hirdetve az egykori iparterületet. (Érdekesség, hogy észak, északnyugat felé haladva a piros jelzés egyszer csak egy töltésen folytatódik, könnyű felismerni, itt valamikor kisvasút haladhatott...)

Pápavárról leereszkedve még egy dombot megmásztunk, a 491 méteres Hajszabarna oldalában ugyanis ott található a Pénz-lik nevű barlang, amelyet a térkép (zárójelben) Savanyú Jóska rejtekének titulál.

A rettegett bakonyi betyár (született: Izsákfa, 1845; meghalt: Tótvázsony, 1907. április 9.) a legenda szerint itt bujkált üldözői elől, a környéket látva két dolog jut az ember eszébe: egyrészt a sziklák által jól védhető és belátható lehetett a terület, másrészt volt ízlése a betyárnak.

A piros kereszt jelzést frissen mázolták fel a fákra, jó is, hogy megtették, mert út gyakorlatilag nincs, a fák között bolyongva csak a távoli jeleket érdemes nézni. A barlang maga egyébként egy szűk nyílás, testesebb ember nehezen is préselhetné be magát.

A barlangot a dolomit repedéseibe a felszínről bejutó víz oldóhatása hozta létre, járatainak teljes hossza a bejáratnál kitett tábla szerint meghaladja a 100 métert. A barlangban 12 védett és fokozottan védett denevérfaj telel, ez egyike a Bakony legnépesebb téli denevérszállásának, emellett fontos átmeneti és nyári szállás, valamint párzóhely.

A barlang védettséget élvez, eredetileg ezt a célt szolgálná a lelakatolt vasrács, no meg azt, hogy felszerelés és vezető nélkül életveszélyes a benntartózkodás. Az illetékesek figyelmébe: április ottjártunkkor a barlang nyitva volt!

Az utat innentől már visszafelé tettük meg, aki bátor, s még bírja, az Tevelvár, Királykapu, Nádajtó-árok útvonalon is visszatérhet Bakonybélbe.

Pincési László