Vágólapra másolva!
A Real Betis a spanyol bajnokság egyik legérdekesebb csapata, amely sokáig a korábbi Real Madrid- és Manchester City-edző, Manuel Pellegrini irányításával a BL-indulásért is harcban állt. A zöld-fehérek így is előrelépésként tekinthetnek a mostani szezonra, hiszen hosszú menetelésük a Spanyol Kupában trófeával zárult. Egy meccs a sevillaiak stadionjában minden futballrajongónak a bakancslistáján rajta kell, hogy legyen!

A spanyol labdarúgó-bajnokság a Real Madrid és a Barcelona örökös harcán túl a városi és tartományi rangadókról szól. Madrid után ez a rivalizálás jelenleg Andalúzia fővárosában, Sevillában zajlik a legmagasabb színvonalon, ahol a Sevilla FC és a Real Betis osztja két részre az 1992-es világkiállítás helyszínének sportkedvelőit.

Madrid mellett Sevilla a másik olyan spanyol város, ahol már két csapat is meg tudta nyerni a La Ligát.

A két klub közül a Sevilla FC számít az eredményesebbnek, de nem a bajnoki címek számában, ahol a Betishez hasonlóan ugyanúgy csak egyszer értek fel a csúcsra. Apró fricska a város nevét viselő klubnak, hogy a rivális már 1946-os sikerük előtt 11 évvel megszerezte máig egyetlen aranyérmét.

Az újpesti legenda, Szusza Ferenc 1971 és 1976 között a Real Betis vezetőedzője volt Forrás: újpestfc.hu

Míg a Sevilla már ötször is megnyerte a Spanyol Kupát, addig a Betisnek ez a nemrég behúzott trófeája „csak" a harmadik volt a sorban. A zöldek egyszerűen igénylik a drámát: a három győztes fináléjuk közül egyik sem ért véget a rendes játékidőben. Míg 2005-ben az Osasuna ellen a hosszabbításban sikerült Dani Martínnak belőnie a sorsdöntő találatot, addig 1977-ben az Athletic Bilbao ellen és pár napja a Valenciával szemben is büntetőpárbaj döntött.

Abban a 45 évvel ezelőtti tizenegyespárbajban a 10. sorozat volt a mindent eldöntő, amikor a baszkok kapusa, José Angel Iribar kihagyta a saját büntetőjét, a túloldalon Francisco Bizcocho pedig értékesítette a magáét. Most a Valencia ellen kifizetődő volt, hogy az első öt rúgójuk közül senki sem hibázott, így a valenciai Yunus Musah csúnyán fölé ment lövése döntött.

A Real Betis története harmadik Spanyol Kupáját nyerte meg Forrás: AFP/Cristina Quicler

A Betis úgy esett ki a 2013-14-es szezonban ligautolsóként, hogy miközben az Európa-ligában szerepelt, a bajnokságban 15 pontra volt a bennmaradástól. Mivel a másodosztály megnyerésével azonnal visszajutottak a La Ligába, ezért bátran kijelenthetjük, hogy a klub életében azért ennél nagyobb mélypontok is voltak...

Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején a harmadosztályban tengődtek, majd jött az 1990-es évek eleji gazdasági krízis, amiből csak a szurkolóik által adományozott 400 millió pezeta segítségével tudtak kilábalni. Ezt a mai értéken átváltva kb. 1 milliárd forintnyi összeget három hónap alatt sikerült a fanatikusoknak összegyűjteni.

A fanatikus szó nem túlzás, ugyanis

a Betis stadionja, a klub legnagyobb hatású elnökéről, Benito Villamarínról elnevezett létesítmény az egyik legjobb hangulatú spanyol stadion.

A himnuszuk dallama már-már olyan fülbemászó, mint a Real Madridé vagy a Barcelonáé, vagy a néhány száz kilométerrel arrébb a Serie A-ban hallhatóak.

Amikor olyan jól megy a csapatnak, mint napjainkban vagy éppen az 1990-es évek második felében összeálló, bronzéremig jutó Lorenzo Serra Ferrer által dirigált együttesnek, akkor nincs olyan meccs, amikor ne lenne telt ház közeli nézőszám. Ha már közülük a legtöbben részvényesei a klubnak, ilyenkor pláne úgy vannak vele, hogy kijönnek megnézni kedvenceiket.

A Betisnek nagyobb stadionja van, mint sevillai riválisának. Míg a Ramón Sánchez Pizjuánban alig 45 ezren férnek el, addig a Benito Villamarínban 60 ezren is elférnek. Utóbbi az 1982-es spanyolországi világbajnokságnak is a helyszíne volt – Brazília a skótoknak és Új-Zélandnak is négy gólt lőtt a kapujába.

Nabil Fekir a spanyol bajnokság egyik legtechnikásabb játékosa Forrás: AFP/Cristina Quicler

Napjainkban a világklasszis szélső Nabil Fekir remek cselei, Borja Iglesias egyre gólerősebb támadójátéka, Sergio Canales remek mezőnymunkája, és a Rui Silva, illetve Claudio Bravo által helyenként bemutatott óriási bravúrok miatt járnak ki a nézők a Betis meccseire. És persze a 40 éves Joaquín miatt, aki az európai topligák egyik legidősebb még aktív klasszisa.

A Betis saját nevelésű futballistája első ízben 25 éves koráig erősítette egyesületét, majd kilencévnyi távollét után 2015 óta ő lett az, aki a legtöbbször pályára lépett a zöld-fehérek mezében. Öt meccsel a szezon vége előtt 494 fellépésnél jár, így már csak az 500. meccse miatt sem teheti meg azt a szurkolóival, hogy ne folytassa még egy év erejéig.

Nála többször csak Andoni Zubizarreta volt többször pályán a La Ligában – ez annak is köszönhető, hogy játszott a Malágában és előtte a Valenciában is.

Ahogyan a Betisszel 2005-ben és 2022-be, úgy 2008-ban utóbbival is megnyerte a Spanyol Kupát. A legutóbbi, sevillai fináléban pont a Valencia ellen kellett, hogy értékesítse a maga tizenegyesét a büntetőpárbajban.

Akkor és most: Joaquín ugyanúgy ünnepelt szombat éjjel, ahogyan 14 évvel korábban:

2019. december 8-án Joaquín lett a spanyol bajnokság történetének legidősebben mesterhármast szerző futballistája.

Ugyan ezt a rekordot, amit 38 évesen és 140 naposan felállított, a mostani szezonban a granadai Jorge Molina átadta a múltnak, de mindenképp példaértékű a hozzáállása még ennyi idősen is.

Ahogyan a teljes Betis hozzáállása a labdarúgáshoz. Szemben a Sevillával, amikor náluk van a labda, azzal nem csak annyi a céljuk, hogy jegeljék azt egyfajta passzív védekezés gyanánt, hanem megpróbálnak szép támadásokkal sok helyzetet kialakítani. A Valencia elleni kupadöntő is ilyen volt, ahol többször is eldőlhetett volna a mérkőzés már a rendes játékidőben, de végül elment a legvégsőkig.

Úgy néz ki, hogy amit Quique Setién 2017 és 2019 között elkezdett, azt a tavaly nyártól a csapatot irányító Manuel Pellegrini befejezi. A chilei vezetőedzővel egészen áprilisig ki tudták küszöbölni az olyan váratlan vereségeket, mint ami Setién ideje alatt a kiegyensúlyozatlanságot okozta a Betisnél.

Manuel Pellegrini korábban a Villarrealt a BL elődöntőjébe vezette, a 2009-10-es szezonban a meccseinek a 75 %-át megnyerte a Real Madriddal, majd 2014-ben a Manchester Cityvel megnyerte a Premier League-et Forrás: Twitter/Real Betis Balompié

Igaz, a legutóbbi Elche elleni 1-0-s vereségük nagyon sokba kerülhet, mert könnyen lehet, hogy ezzel bukták el végleg annak a bravúrnak a lehetőségét, hogy a BL-indulást érő pozícióban zárjanak. Ráadásul május 8-án még hátravan nekik egy Barcelona elleni hazai és az utolsó fordulóban egy Real Madriddal szembeni idegenbeli találkozó.

Pedig a 16. és a 26. játéknapok között még a 3. helyen álltak a tabellán, aztán a Barcelona és az Atlético Madrid is feltámadt poraiból és beelőzte őket.

Az Európa-ligában a Ferencvárossal egy csoportban szerepeltek, ahonnan a két Fradi elleni sikerüknek is köszönhetően másodikként jutottak tovább. A végállomást a nyolcaddöntőben ugyanaz a Frankfurt jelentette nekik, mint egy körrel később a Barcelonának.

A németek elleni 2-1-re elveszített hazai odavágó után idegenben - a kupadöntőben is betaláló - Borja Iglesias 90. percben szerzett góljával hosszabbításra mentették a párharcot. Azonban a 121. percben Guido Rodríguez rendkívül peches öngóljával drámai kiesést könyvelhettek el.

A Real Betisnél igencsak kreatív emberek dolgoznak Forrás: Real Betis, Twitter

Ha a közösségi médiában nyújtott egyediség alapján osztanák a BL-helyeket Spanyolországban, akkor a Betisnek mindenképpen járna egy.

Minden mérkőzésre olyan különleges grafikával készülnek, mint a fentebb láthatóak. A valóságban viszont az Elche elleni vereség után már csoda lenne, ha befognák az előttük négy ponttal lévő Atlético Madridot.

A Betis a nehéz sorsolása ellenére is minden valószínűség szerint megtarthatja az 5. helyét a spanyol bajnokságban, amivel egyet előrelép a 2020-21-es évadban elfoglalt pozíciójához képest. Viszont ahhoz, hogy jövőre a Real Madrid, Barcelona, Atlético Madrid, Sevilla négyesből valamelyiket megelőzze, a nyáron egy-két jó képességű futballistát még igazolniuk kell.