A 2016-os Európa-bajnokság katartikus élményét követően már a vb-selejtezők sorsolásakor eldőlt, hogy Svájc és Portugália csatározásába aligha tudunk majd beleszólni, a két riválistól elszenvedett vereségeknél azonban sokkal nagyobb kudarcok is jöttek.
Kilenc mérkőzést vívott 2017-ben az esztendőnek Bernd Storck irányításával nekivágó nemzeti tizenegy, melyből hármat nyert meg, hatot elveszített.
Az első meccsen márciusban rögtön Portugália volt az ellenfél, ráadásul idegenben, ahol csak asszisztáltak Dzsudzsákék az Európa-bajnok örömjátékához. Cristiano Ronaldo duplázott, a portugálok pedig játszi könnyedséggel nyertek 3-0-ra. A vereségnél csak a mutatott játék volt fájóbb, hihetetlen volt, hogy bő fél évvel azelőtt az Eb-n 3-3 lett a végeredmény.
A nyári selejtezők előtt a jövő évi világbajnokság házigazdájával, Oroszországgal mérkőztünk, s felforgatott csapattal 3-0-ra kikaptunk.
Ami viszont ezután következett, arra senki nem volt felkészülve. Sérülések és eltiltások miatt
Andorrában is voltak hiányzóink, a miniállamban a lelkes, félig amatőr játékosokból álló válogatott ellen elszenvedett 1-0-s vereségre azonban nincs, és nem is lehetett magyarázat.
Bernd Storck a történelmi kudarc után felajánlotta lemondását, az MLSZ vezetősége azonban ekkor még adott neki még egy esélyt.
A lettek elleni hazai 3-1-es győzelemmel ugyan próbálta menteni a menthetőt az együttes, a válogatott megítélésén azonban abban az időszakban ez nem javított.
Következett a portugálok elleni visszavágó, ahol a lisszaboni meccsel ellentétben a harciasságra és a hozzáállásra nem lehetett panasz, mindez egy minimális, egygólos vereségre volt elég.
Bázelben aztán megint arcul csapott minket a valóság, macska-egér harcot vívtunk az akkor még csoportelső svájciakkal. Félő volt, hogy a hollandiai 8-1 megismétli önmagát, sikerült azonban valamelyest kozmetikázni az eredményen, de az 5-2-es kudarc így is a legnagyobb vereségünk volt idén.
Az utolsó tétmeccsen Feröer ellen a Groupama Arénában a már megszokott kőkemény harc és brusztolás, valamint a már szintén hagyománnyá váló Böde Dániel és az ő megmentő gólja következett. Hiába azonban a győzelem, a szurkolóknál elfogyott a türelem, kifütyülték a játékosokat, és Strock távozását követelték.
A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége végül október 17-én közös megegyezéssel szerződést bontott a német szakemberrel, akinek így 31 hónap jutott a válogatott kispadján.
A korábban már lekötött novemberi két felkészülési mérkőzésre Luxemburg és Costa Rica ellen ideiglenesen Szélesi Zoltánt bízták meg a válogatott irányításával, október 30-án pedig bejelentették, hogy a belga Georges Leekens követi Storckot a válogatott élén.
Itt azonban még nem volt vége a megpróbáltatásoknak, jött egy újabb, ezúttal 2-1-es történelmi vereség, Andorra után Luxemburg ellen is mi voltunk a kiscsapat.
Hogy ne teljes letargiában zárjuk az évet, arról a nemzeti csapatba ismét bekerülő Nikolics Nemanja gondoskodott, a vb-résztvevő Costa Ricát vertük a Chicago Fire színeiben a tengerentúlon gólkirályi címet ünneplő csatár szemfüles találatával.
A válogatott a legfrissebb, december 21-ei FIFA világranglistán az 53. helyen szerepel – csak érdekességképpen a franciaországi kontinensviadal után a 19. pozíciót foglaltuk el. Az igazság valahol a kettő között lehet, akárcsak a reális erőviszony, melyet valahol az Eb-csoportgyőzelem és az andorrai és luxemburgi vereség között félúton találhatunk.
A magyar labdarúgó-válogatott 2017-ben vívott meccsei
november 14., Magyarország - Costa Rica 1 : 0Nem kérdés, ennél a teljesítménynél jövőre mindenképpen több kell. Már csak azért is, mert ha komolyan gondoljuk a 2020-as Eb-re való kijutást – ahol Budapest ráadásul rendező városként is szerepel -, arra az ősszel induló Nemzetek Ligájában lesz a legnagyobb esélyünk, a hozzánk hasonló játékerőt képviselő csapatok ellen.
Szeptemberig lesz tehát ideje Leekensnek építkezni, bízunk benne, hogy sikeresen rehabilitálja és hozzásegíti a teljes felépüléshez a 2017-ben sok sebből vérző és többször térdre kényszerített magyar válogatottat.