Sebesség, technika, sok gól - kezdődik a futsal-Eb

Sokkal gyorsabb és teljesen más technikát igényel, mint a labdarúgás, de különbözik a kispályás focitól is, taktikai elemeiben inkább a kosárlabdához vagy a jégkoronghoz hasonlít. Keddtől futsal Európa-bajnokság lesz Magyarországon, a 12 résztvevő közül csak a magyar csapat amatőr, a világranglistán mégis az előkelő 23. helyet foglalja el, és van esélye rá, hogy bejusson a legjobb nyolc közé. De mi is az a futsal, és miért vagyunk benne sokkal jobbak, mint a nagypályás fociban? 

A futsal magyarországi elterjedése az 1980-as években nőtt meg ugrásszerűen, köszönhetően annak, hogy a kispályás futball egyre népszerűbbé vált, mert alacsony költségvetéssel, egész évben biztosította a sportolás lehetőségét. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 1986-ban hozta létre azt a Kispályás Bizottságot, amely azóta irányítja az ország teremlabdarúgását.

1988-ban a futsalbajnokság elősegítése és lebonyolítása érdekében a budapesti szövetség (BLSZ) keretei között megalakult a budapesti kispályás bizottság. Ugyanebben az évben a nemzetközi szövetség (FIFA) felkérte az MLSZ-t, hogy a hollandiai, első világbajnokság sikeres lebonyolítása érdekében segítse elő a futsal szabályainak gyakorlati próbáját, egy nyolc válogatott részvételével rendezett tornán. A viadal döntőjében a Komora Imre vezette nagypályás nemzeti csapatból összeállított futsalegyüttes büntetőkkel legyőzte a hollandokat, a gólkirályi címet pedig Kovács Kálmán szerezte meg.

1989-ben a FIFA szabályainak megfelelően a Lőrinci sportcsarnokban elindult az I. budapesti kiemelt teremlabdarúgó-bajnokság, amelyre a fővárosi kerületek legjobb gárdáit hívták meg. Az első győztes a Lőrinc Étterem lett, később kapcsolódott be két vidéki alakulat, az Egri Fiúk és a Miskolci Meggy. 1991-ben az új sportágat befogadta az MLSZ, és vidéken is elindult a futsal szervezése.

1995-ig csak kétnapos országos tornákat rendeztek, s a csapatok vezetőit terhelő költségek csökkentése érdekében önálló bajnokságokat - budapesti, kelet-magyarországi, nyugat-magyarországi - hoztak létre, majd rájátszásban dőlt el, hogy az első hat helyezett közül melyik együttes a végső győztes. 1997-ben az MLSZ kispályás bizottságának irányításával elindították a teremlabdarúgó nemzeti bajnokságot, 16 NB I-es és 15 NB II-es klub részvételével. Magyarországon jelenleg három osztályban (NB I, NB II, megye) folynak a küzdelmek.

A magyar teremlabdarúgó-válogatott 1999 októberében lejátszotta 100. hivatalos mérkőzését. Az ellenfél az Európa-bajnokság nyolcas döntőjébe jutott belga együttes volt, a magyar csapat 3-1-re nyert.

Idehaza nincs külön képzés a teremlabdarúgó-edzők számára, így Magyarország szakmailag jelentősen lemaradt nemcsak a világ, de Európa élmezőnyétől is. A kontinensen nagy figyelmet fordítanak a futsal fejlesztésére, Finnországban például nyolcezer, Csehországban 25 ezer, Olaszországban 45 ezer, Spanyolországban 100 ezer regisztrált teremlabdarúgó játssza a játékot. A legtöbb országban már profi bajnokságok vannak, Magyarországon azonban a sportág nincs felkészülve arra, hogy professzionális legyen, mert szabadidős sportként kezelik annak ellenére, hogy a tömegsport típusú (5+1) játékot 200-250 ezer, a futsalt pedig 500-1000 sportember űzi. A fejlődés folyamata lassú, a futsal átkerült az Amatőr Labdarúgó Alszövetséghez, később hozzácsatolták a strandlabdarúgók szervezetét is. (MTI)