Női vezetők a labdarúgásban

Mint nemrégiben nálunk is olvashatták, az emancipáció manapság a labdarúgásban is egyre inkább teret nyer, és lassan nem számít unikumnak, ha egy futballmérkőzésen női játékvezető vagy partjelző tevékenykedik. A gyengébb nem azonban nem csak a pályán követel helyet magának a sportágban, hanem vezetői szinten is.

Az, hogy egy professzionális futballklub vezetőségében nő is helyet kapjon, nagyon sokáig elképzelhetetlen volt, és kissé meglepőnek tűnik, hogy az első ilyen eset Spanyolországban történt. Igaz, nem az élvonalban, hanem egy alacsonyabb osztályú egyesületnél, a CF Lorcánál, amelyet 1969-ban alapítottak, és története nagy részét a harmadik divízióban (vagy még lejjebb) töltötte. Az 1970-es évek végén a csapat edzője bizonyos Jesús Moreno Manzanaque lett, akinek a felesége, María Ignacia Hoppichler maga is munkát vállalt az egyesületnél, és olyan jól végezte a dolgát, hogy az 1980-as elnökválasztáson ő kapta a legtöbb szavazatot.

A Lorca akkoriban a negyedosztályban szerepelt, adóssága pedig közel 12 millió pezetára rúgott - az egyesületnél alighanem úgy vélték, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet, de az elnöknőnek köszönhetően legalább egy rövid ideig szerepelhetnek a hírekben. Utóbbi igaz is volt, ám María Ignacia remekül végezte a munkáját, ráadásul az edzővel való viszonyára sem lehetett panasz (mégiscsak a férje ült a kispadon), a Lorca pedig megindult felfelé, négy évvel később feljutott a második vonalba, ami hatalmas szenzációt jelentett Spanyolországban. Más kérdés, hogy a klub nem tudott ott megkapaszkodni, rögtön vissza is zuhant a harmadosztályba, és miután az 1990-es évek elején a Manzanaque-Hoppichler házaspár elhagyta az egyesületet, meg is szűnt.

Ekkor azonban már egy másik elnökasszonyról cikkeztek Spanyolországban: a Rayo Vallecano első embere ugyanis 1994-től kezdve María Teresa Rivero volt. A hölgy a férjétől, José María Ruíz-Mateostól vette át az elnöki tisztséget, és eleinte nem nagyon érdekelte a foci, ám kötelességének vélte, hogy a csapat minden meccsére kilátogasson, és hamarosan megszerette a sportágat. "Eleinte minden mérkőzésen elaludtam, de ma már nem tudom elképzelni, hogy ne legyek ott a stadionban" - nyilatkozta egyszer. Igaz, a vasárnapi találkozókról gyakran elkésett a családi ebéd miatt, ami nem meglepő 13 gyermek és 36 unoka mellett. A Rayo mindenesetre az ő irányítása alatt érte el a legnagyobb sikerét, 2001-ben negyeddöntőt játszhatott az UEFA-kupában - és a jelenleg a másodosztályban szereplő egyesület stadionja Teresa Rivero asszony nevét viseli. Az elnöknő pedig a mostani idényben, 64 évesen is ott van minden hazai meccsen a díszpáholyban.

A családi kötelékeknek köszönhetően került be a labdarúgás világába az angol Delia Smith, aki Nagy-Britannia legsikeresebb szakácskönyv írójának számít - 18 millió könyvet adott már el a témában. Emellett a tévében is volt egy főzős műsora, vagyis a háziasszonyok már jól ismerték, amikor azonban férjével, Michael Wynn-Jonesszal a Norwich City fő részvényese lett, akkor a férfiak is megismerték a nevét. Smith asszony is rendszeresen megjelent a Kanárik találkozóin, mitöbb 2005 februárjában, a Manchester City ellen bajnoki szünetében úgy érezte, hogy személyesen kell szólnia a drukkerekhez, mivel szerinte a fanatikusok nem bíztatták eléggé a csapatot. Másnap az összes bulvárlap ezzel volt tele, és Delia Smith mondatait a mai napig emlegetik Angliában - elsősorban a Norwich riválisai.

Az olasz AS Románál jelenleg már a második elnöknő tevékenykedik. 1991-ben az akkori presidente, Dino Viola halálát követően egy fél évig felesége, Flore vette át az egyesület irányítását, 2008-ban pedig a klub addigi tulajdonosának, Franco Sensinek a lánya, Rosella Sensi következett.

Ő már korábban is tagja volt a klub vezetőségének ügyvezetőként, olyannyira, hogy 2006-tól kezdve az olasz liga elnökségében is szerepet vállal, mégpedig alelnökként. Ráadásul a Serie A-ban nem ő az egyetlen elnöknő, hiszen az élvonalba a nyáron feljutott Bolognát is egy hölgy irányítja: Francesca Menarini, aki azután került a klub élére, hogy a Menarini család a nyáron megvásárolta az egyesületet.

Kelet-Európában is találunk példákat, a szerb FK Obilicnél az egykori elnök, Zseljko Razsnatovic, közismertebb nevén Arkan özvegye, a hazájában rendkívül népszerű énekesnőnek számító Szvetlana Razsnatovic (művésznevén Ceca) az első ember. Mivel Arkanról közismert volt a szerepvállalása a jugoszláv polgárháborúban, az UEFA ki akarta tiltani a csapatot a nemzetközi porondról, ezért Arkan 1998-ban a feleségét tette meg elnöknek. Ceca ekkor csak rövid ideig maradt az Obilic a poszton, majd átadta az elnöki széket Zsarko Nikolicnak, de Arkan 2000-es halálát követően megint a klub élére került. Más kérdés, hogy az Obilic eredményei innentől kezdve meredeken zuhanni kezdtek, és a csapat 2006-ban kiesett az élvonalból, a következő évben a másodosztályból, 2008-ban pedig a harmadik osztályból is. Ceca népszerűsége azonban mind a mai napig töretlen, és koncertjeire sokkal többen mennek el, mint az Obilic-meccsekre.

www.global-soccer.eu