Agnellik, Sensik, Sanzok - elnökdinasztiák a labdarúgásban

A futballklubokkal kapcsolatban a szurkolók elsősorban a játékosokat, illetve az edzőket ismerik, de az utóbbi időben az elnökök személye is legalább olyan fontossá vált a labdarúgásban. A legnagyobb egyesületeket irányítók nevét nagyon sokan ismerik, és akad olyan klub, ahol évek óta nem kellett új nevet megjegyezni, hiszen ugyanazon család tagjai irányítják az együttest évek óta.

Ha elnökdinasztiákra gondolunk a nemzetközi labdarúgásban, akkor a legtöbb szurkolónak alighanem elsőként az Internazionale, illetve a Moratti család jut az eszébe.

A klub történetének legeredményesebb időszaka, a "Grande Inter" létrehozása Angelo Moratti nevéhez fűződik, aki 1955 és 1968 között irányította a klubot. Ezen időszak alatt a kék-feketék nyertek három bajnoki címet, de ami még fontosabb, kétszer is elhódították a BEK-et - ezt azóta sem sikerült megismételniük.

Amikor Angelo Moratti fia, Massimo 1995-ben a klub élére került, akkor az volt a célja, hogy megismételje édesapja sikereit, és ennek érdekében nem sajnálta a pénzt, azonban az első bajnoki címre is több, mint tíz évet kellett várnia, ráadásul a 2006-os pontvadászatot is csak a zöld asztal mellett nyerte meg a klub, köszönhetően a calciopoli-botránynak, és a Juventus büntetésének.

A milánóiak azóta további két bajnokságot nyertek, és most is vezetik a Serie A küzdelmeit, de a BL-ben az elődöntőnél tovább nem jutottak. Moratti 2004-ben le is mondott a posztjáról, bár továbbra is a klub fő tulajdonosa maradt, azonban Giacinto Facchetti 2006-os halála óta ismét ő az Inter elnöke - és abban bízik, hogy idén talán végre sikerül édesapja nyomdokaiba lépnie, legalábbis ami a nemzetközi sikert illeti.

Az Inter egyik fő riválisának, a torinói Juventusnak is akad egy elnökdinasztia a történetében, hiszen az Öreg Hölgynél az évek során az Agnelli család három tagja is betöltötte ezt a pozíciót. A família a torinói székhelyű autókonszern, a FIAT tulajdonosaként lett ismert, a cég alapítójának, Giovanni Agnellinek a fia, Eduardo pedig 1923-ban került a klub élére - és sokak szerint nagy részben neki köszönhető, hogy a Juvéből komoly és sikeres futballcsapat lett.

Három évvel később a torinóiak megnyerték a bajnokságot, az 1930-as évek elején pedig egyeduralkodónak számítottak a Serie A-ban, sorozatban öt bajnoki címet szerezve. Eduardo Agnelli az utolsó diadal évében, 1935-ben egy repülőgép-balesetben hunyt el, és a família később is szoros kapcsolatban maradt az egyesülettel - még ha tagjai hivatalosan nem is mindig voltak ott az irányítók között.

Eduardo fia, Gianni Agnelli 1947 és 1954 között a tiszteletbeli elnöki posztot töltötte be a Juventusnál, majd pedig testvére, Umberto Agnelli irányította a torinóiakat 1955 és 1962 között.

Balra Lapo Elkann, Gianni Agnelli unokája, mellette a néhai Umberto Agnelli

Az AS Romát jelenlegi első embere Rosella Sensi édesapjától, Franco Sensitől örökölte a klub elnöki posztját. Sensi 1993-ban került a klub élére, és vezérletével az egyesület ismét az olasz labdarúgás élcsapatai közé emelkedett, 2001-ben megnyerte a bajnoki címet, és azóta négyszer is a második helyen végzett.

Olaszországban egyébként egyáltalán nem szokatlan, hogy a klub elnökének elhunytával valamelyik rokona veszi át a szerepkörét: az AS Románál például 1991-ben Dino Viola halálát követően özvegye, Flora került az egyesület élére. Az Atalantánál pedig jelenleg a korábbi elnök, Ivan Ruggeri fia a fő döntéshozó, mivel az idősebb Ruggeri 2008 januárjában agyvérzést kapott, és azóta is kórházban ápolják. A bergamóiakat az sem zavarta, hogy Alessandro Ruggeri mindössze 21 esztendős - ezzel ő minden idők legfiatalabb elnöke a Serie A-ban.

Persze nem csak Olaszországban találunk elnökdinasztiákat: Angliában például Németh Krisztián jelenlegi állomáshelyén, a Blackpoolnál az Oyston família szerepe megkerülhetetlen. Az 1934-ben született Owen John Oyston, aki varrógép-ügynökből lett Nagy-Britannia egyik leggazdagabb üzletembere, 1987-ben vásárolta meg a klub részvényeinek többségét.

Elnöki pozíciójáról 1996-ban azonban le kellett mondania, mivel nemi erőszakkal vádolták, sőt, el is ítélték, és három évet töltött börtönben. Egy ideig felesége, Vicky irányította a Blackpoolt, majd 1999-ben fia, Karl került az egyesület élére, és azóta is ő a klub elnöke.

A jelenleg szintén az angol másodosztályban szereplő, de az élvonalba tartó Wolverhampton Wanderersnél pedig a Hayward család írta be magát a klub históriáskönyvébe. A gyermekkora óta a Farkasoknak szurkoló Sir Jack Hayward 1990-ben vette meg az egyesületet, és innentől kezdve rengeteget költött magánvagyonából arra, hogy a klubot visszajuttassa az élvonalba - de ez csak egyszer, és mindössze egyetlen szezon erejéig sikerült neki.

Dave Jones és Sir Jack Hayward ünnepli a Wolves feljutását a másodosztályba 2003-ban

Nem csak ő, hanem a két fia is betöltött vezető szerepet a Wolvesnál: Jonathan 1997-ig volt a Wolverhampton elnöke, de hogy nem végezte tökéletesen a munkáját, azt jól jelzi, hogy két évvel később saját édesapja jelentette fel pénzügyi visszaélések miatt... Ezután Sir Jack lett a klub elnöke, majd 2003-tól kezdve másik fia, Rick irányította az egyesületet, egészen 2006-ig. A Hayward család 2007-ben végül eladta a klubot, de ezt követően sem szakadtak el a Wolverhamptontól, hiszen egy éven keresztül Sir Jack unokája, Rupert is tagja volt az új vezetőségnek.

Külön érdemes szólni a spanyol Sanz családról, amelynek két tagja két különböző futballklub elnöki pozícióját töltötte be - persze nem egy időben. Lorenzo Sanz a Real Madrid vezetőjeként vált ismerté a sportágban: már 1985-től dolgozott a királyi gárda igazgatóságában, és tíz évvel később elnöknek is megválasztották.

Tevékenységét tulajdonképpen sikeresnek mondhatjuk, hiszen irányításával a madridiaknak sikerült ismét megnyerniük a Bajnokok Ligáját (a legrangosabb európai sorozatban azt megelőzően a klub utoljára 1966-ban diadalmaskodott), sőt, kétszer is elhódította a BL-trófeát - ám a 2000-es elnökválasztáson mégis Florentino Pérez mögé szorult.

Lorenzo Sanz

A sportágtól azonban nem szakadt el: először az olasz Parma FC-t próbálta megvenni, majd miután ez nem sikerült, a Málaga fő részvényese lett. Itt azonban nem tartott igényt az elnöki pozícióra: azt inkább fiának, Fernando Sanznak adta, aki egykoron éppen édesapja elnöksége alatt volt a Real Madrid focistája, majd hét éven keresztül játszott a Málagában.

www.infosport-focivilag.hu