Légiósból is megárt a sok

Huszti Szabolcs csapata, a Zenit Szankt-Petyerszburg a Lokomotiv Moszkva elleni bajnokin a magyar középpályás becserélésével megszegte az orosz pontvadászat azon rendelkezését, hogy egyszerre hatnál több légiós nem lehet a pályán. A Zenit megúszta a bakit pénzbüntetéssel, de korábban jó néhány együttes súlyosabb árat fizetett egy hasonló tévedésért.

A Bosman-szabály egyik legfontosabb eredményeként ma semmi sem korlátozza a légiósok számát egy csapatban, legalábbis elméletileg. Gyakorlatilag azonban a nemzeti szövetségek hozhatnak olyan szabályt, amely meghatározza, hogy hány külföldi futballozhat egy csapatban - így tett például az orosz szövetség is, amely kikötötte, hogy a bajnokságban egyszerre maximum hat idegenlégiós lehet a pályán.

A legtöbb orosz egyesületnek ennél természetesen több külföldi focistája van, így az edzőknek figyelniük kell arra, hogy miként állítják össze a kezdő tizenegyet, illetve kit is cserélnek be. Dick Advocaat ezt mulasztotta el a Lokomotiv Moszkva ellen, amikor a hajrában becserélte Husztit (akinek ez volt az első bajnokija a Zenit színeiben), hiszen a magyar középpályás már a hetedik külföldi volt a csapatban.

Pár perccel később helyreállt a rend azzal, hogy Advocaat lehozta a horvát Ivan Krizanacot, és a klub megúszta a pontlevonást: a fegyelmi bizottság jóváhagyta a pályán elért 1-1-es döntetlent, és "csak" félmillió rubel pénzbüntetést szabott ki a szentpéterváriakra.

A fiatalabb futballdrukkerek talán nem is emlékeznek arra, hogy létezett olyan időszak, amikor egyszerre csak három külföldi lehetett a pályán egy csapatban - és a szabály megsértése súlyos büntetést vont maga után. Elméletileg azt, hogy a három pontot az ellenfél kapja 3-0-s gólkülönbséggel, de ezt azért nem mindig sikerült érvényesíteni...

Itt van például a magyar eset: 1991. november 9-én, a Ferencváros-Veszprém NB I-es bajnokin a zöld fehéreknél az 59. és a 64. perc között négy, nem magyar állampolgárságú focista is a pályán volt: Szergej Kuznyecov, Patkós Csaba, Szenes Sándor és Rácz László. Utóbbi három ugyan magyar nemzetiségű, és Patkós, illetve Szenes később meg is kapta a magyar állampolgárságot, de a szabályok szerint ez nem számított, és az MLSZ első körben annak rendje s módja szerint a Veszprémnek ítélte a két pontot (akkor még annyi járt a győzelemért).

Kuznyecov (jobbra) hasznos tagja volt a Fradinak, mégis volt, amikor nem örültek annak, hogy pályán van

A Fradi azonban fellebbezett, és a szövetség arra hivatkozva, hogy az ominózus öt perc nem befolyásolta a mérkőzés végeredményét (!), megváltoztatta az eredeti döntést, és újrajátszást rendelt, el, amit a zöld-fehérek 2-0-ra megnyertek - és végül egypontos előnnyel nyerték meg a pontvadászatot a Vác előtt...

A Bundesligában két eset emlékezetes, amikor az edző "elcserélte" magát, de a pályán elért eredményt egyik sem befolyásolta - mivel mindkétszer a vétlen fél győzött. Az 1995-96-os pontvadászat 13. fordulójában a Karlsruher SC a Bayer Leverkusent fogadta, és a vendégek az első félidő hajrájában kétgólos előnyt szereztek.

A KSC mestere, Winnie Schäfer éppen ezért a szünetben becserélte orosz támadóját, Szergej Kirjakovot - alighanem azzal a céllal, hogy javítsa csapata támadójátékát. A gond csak annyi volt, hogy Slaven Bilic, Adrian Knup és Sean Dundee személyében már volt három külföldi a pályán (Dundee ugyan később német válogatott lett, de akkor még dél-afrikai állampolgár volt)...

A stadion hangosbemondója kiszúrta a dolgot, és még be is mondta, amikor a cseréket bejelentette: "Winnie, számold meg a légiósaidat", de a tréner ezt nem hallotta. Három perccel később pedig hiába cserélte le Knupot, a Leverkusen addigra jelezte az ellenőrnél, hogy esetleges karlsruhei fordítás esetén óv - így a meccsből gyakorlatilag barátságos összecsapás lett, és a Bayer végül 4-1-re diadalmaskodott.

Három évvel később már csak az EU-n kívüli légiósokra vonatkozott a korlátozás, de ez éppen elég volt a Kaiserslautern akkori trénerének, Otto Rehhagelnek ahhoz, hogy elcserélje magát a Bochum ellen. Mentségére legyen mondva, a 39. percben csapatának dán védője, Michael Schjönberg súlyos sérülést, kettős lábszártörést szenvedett, és Rehhagelnek cserélnie kellett.

Persze beküldhette volna a kispadon ücsörgő Hrutka Jánost is, de ő inkább a nigériai Pascal Ojigwe mellett döntött - ami rossz húzás volt. A pályán ugyanis már ott volt a brazil Ratinho, valamint a két egyiptomi, Ibrahim Szamir és Hani Ramzi is. A bochumiak mestere, Klaus Toppmöller rögtön jelezte is a bírónak, hogy a meccset óvás alatt folytatják (a 'Lautern akkor 1-0-ra vezetett), és bár Rehhagel is gyorsan reagált, és két perccel később lecserélte Ramzit (aki a hihetőség kedvéért sérülést szimulált), ennek már nem volt jelentősége - mint ahogyan annak sem, hogy a Bochum végül 3-2-re nyert.

Rehhagel jobban járt volna, ha Hrutkát (balra) cseréli be

A legsúlyosabb következményekkel járó hasonló hibát azonban Christoph Daum követte el, mégpedig a nemzetközi porondon. Daum 1992-ben bajnokságot nyert a VfB Stuttgarttal, és így a BL első kiírásában a csoportkörbe kerülésért játszhatott csapatával - mégpedig az angol Leeds United ellen.

A svábok az első találkozót meg is nyerték 3-0-ra, és a visszavágón "csak" 4-1-re kaptak ki, vagyis idegenben szerzett góllal továbbmentek. Azaz továbbmentek volna, ha Daum a leeedsi meccs hajrájában nem cseréli be előbb a svájci Knupot, majd a jugoszláv Jovica Simanicot. A pályán ugyanis már ott volt a szintén jugoszláv Slobodan Dubajic és az izlandi Eyjölfur Sverrisson is - ami összesen négy légióst jelent.

A Leeds - Stuttgart meccs összefoglalója:

A Leeds természetesen óvott, az UEFA helyt adott az angolok bejelentésének, és 3-0-val nekik adta a meccset - és mivel a stuttgartiak ugyanilyen arányban nyerték az első 90 percet, a továbbjutás eldöntése érdekében harmadik találkozóra volt szükség. Ezt semleges pályán, Barcelonában játszották, és itt a leedsiek 2-1-re nyertek - így ők kerültek be a BL csoportkörébe. Simanic pedig soha többé nem lépett pályára a stuttgarti együttesben...

www.global-soccer.eu