Egy divattervező futballzseni Szentpétervárról - Arsavin-sztárportré

Az Arsenal vezetőedzőjét, Arsene Wengert sokan kritizálják amiatt, hogy nem világklasszisokat, hanem viszonylag ismeretlen, fiatal játékosokat szokott igazolni. A francia szakember azonban nem ragaszkodik mindig a saját futballfilozófiájához, januárban például klubrekordnak számító összeget fizetett a Zenit Szankt-Petyerszburg orosz középpályásért, Andrej Arsavinért, pontot téve ezzel az elmúlt fél év egyik leghosszabb átigazolási szappanoperájának a végére.

Mindez elég volt ahhoz, hogy a klub profi szerződést kössön vele, Arsavin pedig végképp a futball mellett döntött. A 2000-es bajnokságban már tíz találkozón játszott az orosz élvonalban, a következő esztendőtől kezdve pedig kihagyhatatlannak számított a Zenit kezdő tizenegyéből.

Eleinte többnyire jobb oldali középpályásként vagy irányítóként szerepelt a szentpéterváriaknál, és a 2001-es szezon ötödik fordulójában meg is szerezte első gólját a legjobbak között, a Fakel Voronyezs elleni találata ráadásul rögtön három pontot ért csapatának. Az első teljes bajnoki évében végül négy gólig jutott, és olyan remek teljesítményt nyújtott, hogy az orosz szaklap, a Szport-Ekszpressz beválasztotta őt az év csapatába, mégpedig középső középpályásként.

A következő esztendőben a Zenit ugyan gyengébben szerepelt, de Arsavinra nem lehetett panasz, és olyan jól futballozott, hogy a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. A 2002-es világbajnokságra készülő szbornajában a Fehéroroszország elleni barátságos találkozón lépett pályára, azonban a szövetségi kapitány, Oleg Romancev végül kihagyta őt a tornára utazó keretból. A szakvezetőnek elsősorban Arsavin hozzáállásával volt problémája, a fiatal középpályás ugyanis ebben az időszakban leginkább azért kritizálták, hogy túlságosan is nagyképű és arrogáns, arról nem is beszélve, hogy a védőmunkája elmarad attól, amit a mai futballban még egy támadó középpályásnak is el kell végeznie.

Tény, hogy a 2003-as bajnokságban meglehetősen hullámzó teljesítmény nyújtott. Ugyan a góljainak számát növelni tudta eggyel, de az öt bajnoki találatát két meccsen szerezte: az Uralan Eliszta ellen kétszer talált be, a Szaturn Ramenszkoje ellen pedig mesterhármast vállalt. A válogatott keretből is gyakran kimaradt, noha sikerült megszereznie első gólját a címeres mezben, de egyetlen Eb-selejtezőn sem szerepelt, és nem vitték ki a 2004-es kontinensviadalra sem. Pedig 2004-ben már kezdte visszanyerni korábbi bombaformáját, és megint eggyel több találatot ért el, mint a korábbi esztendőben - ráadásul a Szport Ekszpressznél megint benne volt az esztendő álomcsapatában.

A Zenit cseh mestere, Vlastimil Petrzela az idő tájt már kifejezetten támadóként küldte pályára Arsavint, még ha nem is teljesen előretolt szerepkörben, hanem amolyan "árnyék-ékként", akinek a gólszerzés mellett az előkészítés a feladatra. Petrzela ezzel megtalálta az ideális pozíciót Andrej számára, aki a 2005-ös bajnokságban kilenc gólt szerzett, és emellett 11 gólpasszt adott. Nem csoda, hogy a klubja villámgyorsan szerződéshosszabbítást ajánlott neki, amit Arsavin örömmel alá is írt, és 2007 végéig elkötelezte magát az egyesülethez.