Sztárból is könnyen lehet kölcsönfutballista

A gazdasági válság ellenére a legutóbbi átigazolási időszakban is jó néhány olyan transzfer történt, amelynek során jelentős összeg cserélt gazdát, ugyanakkor egy újfajta trend is észrevehető a játékospiacon. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy valamelyik neves egyesület egy korábban nagy reményekkel igazolt, ám az elvárásokat teljesíteni nem tudó futballistát kikölcsönöz egy másik sztárgárdának.

A kölcsönszerződések intézménye nagyon régóta létezik a nemzetközi labdarúgásban, azonban korábban az volt a jellemző, hogy a klubok elsősorban a fiatal, feltörekvő játékosaikat adták kölcsön. Fokozottan igaz volt ez a sztárcsapatokra, ahol egy ifjú tehetségnek nagyon nehéz bekerülni az általában klasszisokkal teletűzdelt keretbe, így aztán a több játéklehetőség érdekében a fiatalokat gyakran adták kölcsön egy kisebb egyesülethez, esetleg alacsonyabb osztályba. Ez a gyakorlat a mai napig működik (gondoljunk csak a Liverpoolnál szerződésben álló Németh Krisztiánra vagy Gulácsi Péterre), azonban egyre gyakoribb, hogy ismert, klasszis labdarúgókat adnak kölcsön - igaz, nem egy gyengébb csapathoz, hanem egy másik sztárgárdához.

Aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy ezt a jelenséget a Chelsea indította el. Amikor Roman Abramovics megvette a londoni egyesületet, a klub rengeteg pénzt költött új játékosokra, és kisebbfajta világválogatottat hozott létre - óhatatlan volt tehát, hogy a klasszisok egy része nem kapott elég játéklehetőséget.

A fizetésük azonban csillagászatinak számított, ami extra terheket rótt a klubra, viszont eladásuk szinte lehetetlen volt - egyszerűen senki sem volt hajlandó olyan óriási pénzt fizetni értük, mint amennyit a Chelsea adott korábban, illetve kért volna. A kölcsönadással viszont legalább a bérköltségből le lehetett faragni, így aztán a Chelsea 2004 nyarán kölcsönadta azt a két argentin focistát, akit egy évvel korábban rendkívül drágán vett, ám nem fért bele az új szakvezető, José Mourinho elképzeléseibe. Juan Sebástian Verón az Interhez, Hernán Crespo pedig az AC Milanhoz került, és bár utóbbi egy év múlva visszatért a Stamford Bridge-re, 2006-ban megint kölcsönadták - ezúttal az Internek.

A Chelsea-nél azóta sem ritkaság, hogy hasonlóan járnak el egy olyan sztárjátékossal, akinek a leigazolása nem jött be. A legékesebb példa alighanem Andrij Sevcsenkóé, akit 2006 nyarán klubrekordnak számító 46 millió euróért vettek meg az AC Milantól, de az ukrán támadó sehogyan sem találta a helyét a Stamford Bridge-en, és csak két idényt töltött el Londonban - tavaly nyáron kölcsönbe visszakerült korábbi egyesületéhez. De a perui Claudio Pizarro fizetését sem akarták a kispadozásért átutalni a Chelsea-nél, így aztán őt is kölcsönadták, mégpedig a német Werder Bremennek, ahol a csatár magára is talált.

Az AC Milannál jelenleg nem Sevcsenko az egyetlen neves kölcsönjátékos: a piros-feketék hasonló konstrukcióban szerezték meg az Arsenal-tól Philippe Senderost. Ez a transzfer meglepő volt, hiszen nem lehet mondani, hogy a svájci védő ne játszott volna rendszeresen az Ágyúsoknál, de Arsene Wenger mégis a kölcsönadása mellett döntött - más kérdés, hogy Senderos a Milanban sem kap túl sok lehetőséget.

Persze a Milannak is akad olyan kölcsönjátékosa, aki egyébként tagja hazája válogatottjának. A milánóiak még 2006 nyarán vették meg a francia középpályást, Yoann Gourcuffot, de hiába tartották nagy tehetségnek, sehogyan sem tudta beverekedni magát a kezdők közé. Így aztán tavaly nyáron kölcsönadták őt a Girondins Bordeaux-nak, ahol az irányító remek formába lendült: hétről hétre kiválóan futballozik, és vezérletével a bordeaux-iak versenyben állnak a bajnoki címért.

Nem csoda, hogy a Milan szurkolói már a nyári visszatérésében gondolkoznak, és abban bíznak, hogy Gourcuff majd náluk is hasonlóan futballozik. De a világbajnok olasz jobbhátvédet, Massimo Oddót is kölcsönadta a Milan, mégpedig a Bayern Münchennek, ami szintén egy nehezen magyarázható transzfer volt, Oddo ugyanis egyáltalán nem játszott rosszul, Carlo Ancelotti mégsem tartott rá igényt.

Az Internazionale a nyáron nagy reményekkel szerződtette a Porto szélsőjét, Ricardo Quaresmát, akinek azonban fél év is elég volt ahhoz, hogy teljesítményével kiérdemelje az olasz drukkerektől az Arany Kuka-díjat. Quaresmának semmi sem jött össze az Interben, állandó külsőzéseitől pedig a klub hívei egy idő után valóságos dührohamot kaptak, és a csapat mestere, José Mourinho is így érezhetett, mert januárban megvált a focistától - akit a Chelsea-nek adtak kölcsön. A portugálnak továbbra sincs szerencséje, mert egy héttel a megérkezése után menesztették a londoniak edzőjét, Luiz Felipe Scolarit, aki a válogatottból jól ismerte, és aki alighanem szorgalmazta a kölcsönvételét.

Az argentin válogatott középpályásnak, Ever Banegának sem jött be a nagy igazolás: a Boca Juniors játékosát tavaly januárban a Valencia közel 18 millió euróért szerezte meg, de kevéssel megérkezése után máris botrányt okozott azzal, hogy az interneten kompromittáló felvételek jelentek meg róla. A pályán sem tudta megszolgálni a vételárát, így a nyáron kölcsön is adták az Atlético Madridnak - ahol azonban szintén csak elvétve kap játéklehetőséget.

www.infosport-focivilag.hu