Eto'o pedig nem sokkal később már válogatottnak mondhatta magát, hiszen a kameruniak belga szakvezetője, Henri Depireux 1997 márciusában meghívta őt a nemzeti csapatba, és a csatár Costa Rica ellen be is mutatkozhatott a címeres mezben. Fél évvel később, Zambia ellen az első gólját is megszerezte, és akkor már hivatalos klubmérkőzésen is pályára lépett Spanyolországban, miután a Real kölcsönadta őt a másodosztályú Leganésnek.
Erre azért volt szükség, mert a Real Madrid B kiesett a Segunda Divisiónból, és a harmadik vonalban már nem szerepeltethető külföldi játékos. Eto'o rendszeresen játszott a Leganésben, három gólig jutott, de így is nagy meglepetést okozott, hogy meghívót kapott az 1998-as vb-keretbe.
Akkor már a francia Claude Leroy volt a Szelídíthetetlen Oroszlánok mestere, aki nem csak nevezte az ifjú titánt a tornára, hanem az utolsó, Olaszország elleni csoportmérkőzésen pályára is küldte - Eto'o ezzel a sportág történetének második legfiatalabb focistája lett, aki vb-mérkőzésen játszott (csak az északír Norman Whiteside előzi meg).
A torna után fel is került a Real Madrid első csapatának keretéhez, de a sztárokkal teletűzdelt madridi együttesben nem sok esélye volt arra, hogy megvesse a lábát. 1998 decemberében az RCD Espanyol ellen azért bemutatkozhatott a Primera Divisiónban, Guus Hiddink Davor Suker helyére cserélte be. A barcelonai klubnak tetszhetett, amit láttak tőle, mert a szezon második felében kölcsönvették a Realtól - más kérdés, hogy a bajnokságban egyszer sem vetették be a fiatal támadót, így ő 1999 nyarán visszatért a Bernabéu-stadionba.