Mindez hatalmas lépés volt a fiatal támadó számára, akinek a legnagyobb hiányossága akkor az volt, hogy a rúgótechnikáját rendkívül gyengének találták. Afrikában ugyanis elsősorban a cselezésre fektették a hangsúlyt (Adebayor elmondása szerint gyakran nem is kapura játszottak), így aztán az ifjú titán rendkívül jól bánt a labdával, és sorra osztotta a kötényeket, azonban ha lőni kellett, akkor nagyon pontatlanul célzott.
Nem csoda, hogy a tréningek után gyakran még órákon keresztül kint maradt az edzőpályán, hogy a kapura lövést gyakorolja, és ennek meg is lett a hatása, hiszen a 2000-2001-es idényben már az FC Metz tartalékjai között játszhatott a francia negyedosztályban, és ott három találatot is szerzett.
Mindez elég volt ahhoz, hogy meghívót kapjon hazája válogatottjába, amelynek színeiben 2001 júliusában, egy Líbia elleni világbajnoki selejtezőn debütált - a nemzeti csapatban tehát előbb szerepelt, mint hogy a felnőttek között bemutatkozott volna klubjában!
Persze ez utóbbira sem kellett sokáig várnia, elvégre a novemberben, a Ligue 1 14. fordulójában némileg váratlanul bekerült a kezdő tizenegybe az FC Sochaux elleni találkozón. Adebayor 58 percet kapott Albert Cartier mestertől, a következő bajnokijára azonban majd fél évet kellett várni - amihez persze az is hozzájárult, hogy január végén részt vett az Afrika-kupán, ahol egy mérkőzésen lépett pályára Kamerun ellen.
Metzi visszatérése után pedig már nem Cartier, hanem Gilbert Gress volt a csapat edzője, aki a jelek szerint jobban bízott a fiatal támadóban, hiszen a szezon utolsó kilenc összecsapásán rendre pályára küldte őt, Adebayor pedig kétszer is betalált - első gólját az AS Monaco ellen szerezte meg a 31. fordulóban, majd egy héttel később a Stade Rennes kapuját is bevette.