Zeniten innen, sörön túl

Szerda este lefagyott a skót fanatikusok szájáról a mosoly, miután a villámgyors és modern labdarúgást bemutató szentpétervári Zenit az UEFA-kupa manchesteri döntőjében 2-0-ra legyőzte a védekező-specialista Glasgow Rangers csapatát. Százezer lógó orrú skót letette a sört, és józanul taxik után rohangált a belvárosban, miközben a győztes rajongók már-már titokban ünnepelték, hogy az orosz labdarúgás feljutott az európai klubfutball második legmagasabb csúcsára.

Az aréna felé vezető gyalogúton végre láttunk két Zenit-drukkert, majd ahogy sétálgattunk a helyszín felé, úgy "jöttek elő" egyre többen a szentpéterváriak közül, s az aréna mellett már ők is rengetegen voltak, pedig azelőtt sehol nem találkoztunk velük.

A City-stadionban már egy órával a meccs előtt pazar volt a hangulat (a nézők 90 százaléka a helyén volt), ám ha fokozható a jelző, akkor a kezdőrúgás előtti hangulatra a fergeteges a legjobb szó. A "névsorolvasásnál" már majdnem felrobbant a stadion (Barry Fergusonnál hágott tetőpontjára a szurkolói hangorkán), aztán az amúgy igencsak hűvös arénában a szó szoros értelmében lobbanás következett, a csapatok négy, egyenként 6 méter magas láng díszkíséretében futottak ki a gyepre, majd több ezer kék és fehér lufi szállt fel az égre, majd ki a stadionból - szemkápráztató látvány volt.

Aztán már fociztak is a finalisták. Arsavin 5. percben elpuskázott helyzete után a Zenit-rajongók meglepően hangosak voltak, hiába voltak kevesebben, mint a skótok. A hangorkán-háborút - az első fél óra alapján - meg is nyerték 1-0-ra.

A Rangers-hívekre azonban jellemző - tudtuk meg egy brit kollégától -, hogy nem csípik, ha "túl jó" csapat ellen meccselnek Barry Fergusonék. Márpedig most ez történt, a játék jórészt a Rangers térfelén zajlott, a villámgyors orosz játékosok nem egyszer lefutották a skót kedvenceket, és munkát adtak (vagy épp csak ijesztgették) Neil Alexander kapust.

A kontrákra építő Rangers nem hazudtolta meg önmagát, és eddigi fellépéseihez hasonlóan ezúttal is egycsatáros bunkerfocit játszott. A pontos passzokra épülő Zenit-stílus azonban nem igazán feküdt a briteknek, becsületükre legyen mondva, a labdát azért mindig sikeresen eltakarították kapujuk elől. A csapat is, a szurkolók is kivárásra játszottak.

Tüzes volt a hangulat

A Zenit "esze" egyértelműen Anatolij Timoscsuk volt. A Sahtar Donecktől méregdrágán, 15 millió euróért vásárolt csapatkapitánytól - akinek a példaképe Lothar Matthäus - indult minden akció, s játékában nem is volt hiba, s ha kellett, erélyesen magyarázta a tennivalókat játékostársai számára.

A Rangers-hadvezér Walter Smith a sikeres védekezés ellenére sem lehetett teljesen elégedett (hiszen meg akarta nyerni a döntőt), így három játékosát elküldte melegíteni.

A második félidőben továbbra is csak Jean-claude Darcheville igyekezett elöl a Rangersben, ám a cselei nem nagyon jöttek be, mi több: kissé ügyetlenül mozgott, így szinte biztos volt, a Rangers-gólhoz ezúttal is csoda kellene. Amire viszont idén nem egyszer már volt példa... Helyzetek híján a glasgow-i szurkolók a szép labdakihozatalokat és a sikeres mentéseket is harsányan megtapsolták.

Még inkább felemelték a hangjukat a rangersösök a 63. perc táján két Whittakker-lövésnél, ám utána majdnem meghűlt az ereikben a vér: a villámgyors kontrát indító Zenit támadója, Arsavin iramodott meg, Alexander kapus kifutott a kapujából, s előbbi ívelését végül a visszaérő védő kifejelte a gólvonalról.

A skótok eztán átvették a vezetést - szurkolásban. Segítségük el is kélt, a Zenit-gól a levegőben lógott. Igaz, a Rangers ellen ez szinte minden meccsen így van, hiszen az ellenfél támad, a kékek pedig védekeznek - persze azt kiválóan teszik.

S így történt: Gyeniszov vezetéshez juttatta a Zenitet, az egyik orosz drukker nem is bírt magával, beszaladt a gyepre (ugye Angliában nincs korlát), a rendezők rá is vetődtek, és "letoloncolták" a gyepről. Zirjakov "cserébe" a kapufát is eltalálta.

Walter Smithnek már nem volt veszítenivalója, így bevitte a hétvégén duplázó Nacho Novót, nem sokal később jött Lee McCulloch is.

Mindez azonban fordítva sült el, hiszen a hajrában Zirjanov növelte a Zenit-előnyt, s ezzel el is dőlt a kupa sorsa, és ünneplésbe kezdtek az oroszok. De hogyan! A ma már példaértékű brit futballkultúrát nem sikerült egy nap alatt magukévá tenniük, azt gondolták, ha nincs kerítés, akkor be lehet szaladni. Nem sokkal korábban ugye egy félmeztelen Zenit-drukker játszotta el Jimmy Jump szerepét, majd a lefújás után a tiltás ellenére a gyepre rohantak több tucatnyian, lett is nagy rabló-pandúros kergetőzés.

Miután Timoscsukék egy picit megkóstolták, milyen az íze a kupagyőzelemnek, jött az ünnepélyes díjátadó konfettiesővel, kupacsókolózással, földöntúli örömmámorral. Dick Advocaat méltán volt büszke önmagára és legénységére, a holland tréner csapata legyőzte a már-már hazai pályás hangulatban szereplő "közönségkedvenc" Rangerst, és feljutott az európai klubfutball második legnagyobb csúcsára.

A Szentpétervárról érkezettek elég hamar kiörülték magukat a helyszínen (igaz, "otthon" 5 millióan még most is ünneplik a zenites kupadiadalt), Manchester belvárosát pedig mintha kicserélték volna a keddi látványhoz képest. Lógó orrú, búskomor skótok jöttek-mentek, a nagy tereken már nyoma sem volt az egy nappal és pár órával korábbi "nekünk a legjobb a világon"-érzésnek, sőt a lefújás időpontjához képest a pubok, vendéglők is túl hamar, éjfélkor zártak.

Józanul és egy céllal keringtek a skótok - taxit kerestek. Szinte hihetetlen volt, de a több tízezer fuvart kérő futballügyfélnek a töredékét sem tudta kiszolgálni Manchester. Aki türelmes volt, beállt a vasútállomás melletti taxiváró sorba, ahol kb. két óra után kapott is kocsit. Ilyen volt a tájkép a csata után, amelyet elvesztettek a skótok, a messziről jött oroszok pedig sokáig emlegethetik még - a csodás Manchesterben megnyerték az UEFA-kupát.

A Zenit ezzel végérvényesen sztárcsapattá lett, a lelkes Rangers pedig a kudarcnak nem nevezhető UEFA-kupás ezüst ellenére sem fog unatkozni a következő napokban, idegenbeli bajnokikon nyerheti meg a skót aranyérmet a Celtickel szemben. Egy esetleges győzelem után pedig biztosan folytatódik majd a meccs előtti órákban megismert jókedvű skót ünneplés.

(A meccs történéseiről itt olvashatnak!)