Vágólapra másolva!
A Sporting CP utánpótlás-iskolája nem véletlenül számít az egyik legjobbnak a világon, a Gyíkok elsősorban a világklasszis szélsők nevelésében járnak az élen. Az elmúlt másfél évtizedben olyan focisták kerültek ki a klubtól, mint Luis Figo, Simao Sabrosa, Cristiano Ronaldo, Nani vagy éppen Ricardo Quaresma. Utóbbi jelenleg az FC Porto játékosa, ahol sportingos múltja ellenére valósággal istenítik - a kérdés már csak az, hogy meddig tudják megtartani a kivételes technikai tudással megáldott focistát.

A Sporting megnyerte a bajnokságot, Quaresma pedig olyan jól futballozott, hogy a nagyválogatott szövetségi kapitányában, António Oliveirában komolyan felmerült, hogy amolyan "titkos fegyverként" kiviszi őt a 2002-es világbajnokságra, de ebből végül semmi sem lett.

A következő idényben mindenesetre Quaresma tovább folytatta remeklését, hiszen ezúttal már 31 bajnokin szerepelt, és góljainak számát is növelni tudta. A nemzetközi porondon azonban nem volt szerencséje, hiszen a Sporting a BL selejtezőjében az olasz FC Internazionalét kapta ellenfélül, és a milánóiak kiverték a lisszaboniakat, akik ezután az UEFA-kupa első fordulójában is búcsúztak, mégpedig a szerb Partizan Beograd ellen. Ráadásul klubjában kissé elhomályosította őt egy még nála is fiatalabb szupertehetség, Cristiano Ronaldo, aki akkor robbant be a portugál labdarúgásba.

Ricardo mindenesetre ekkor már az U21-es válogatottban szerepelt, ahol első gólját 2003 márciusában, egy Anglia elleni Eb-selejtezőn érte el, sőt, az idény végeztével a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. Luiz Felipe Scolari a Bolívia elleni barátságos mérkőzésen küldte pályára, mégpedig a lisszaboni José Alvalade stadionban, azaz a Sporting otthonában.

Ott, ahol már nem sokáig élvezhették a játékát, hiszen pontosan egy hónappal később Quaresma az FC Barcelonába igazolt. A katalánok hatmillió eurót fizettek az ifjú titánért, és a pénz mellett még a brazil középpályást, Fábio Rochembackot is átadták a Sportingnak. A portugál játékos az AC Milan elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be új együttese színeiben, a brazil Ronaldinhóval együtt, és mindketten góllal tették még emlékezetesebbé az összecsapást.

A Barcában az első két fordulóban még a kezdő tizenegy tagja volt, de később a cserepadra szorult, és összességében elmondható, hogy nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Persze eleinte a katalán gárda sem úgy szerepelt, ahogy a szurkolók elvárták tőle, amikor pedig a Barcelona tavasszal játékba lendült, Quaresma csak kiegészítő embernek számított.

Egyetlen gólját a 22. fordulóban, az Albacete ellen szerezte, az RCD Espanyol elleni összecsapásokkal pedig kifejezetten balszerencsés volt: az első barcelonai derbin piros lapot kapott, a másodikon pedig súlyos sérülést szenvedett. Az utolsó előtti játéknapon már az ötödik percben olyan durván odaléptek neki, hogy lábközépcsont-törést szenvedett, és ez azért lehetett különösen fájó a számára, mert így nem csak a 2004-es U21-es Európa-bajnokságot kellett kihagynia, hanem a felnőttek kontinensviadalát is, amelyet pedig éppen portugál földön rendeztek meg.

Érthető tehát, hogy nem érezte különösebben jól magát Barcelonában, és ez odáig fajult, hogy 2004 nyarán kijelentette: amíg Frank Rijkaard az edző a katalánoknál, addig ő nem hajlandó pályára lépni a klubnál. Valószínűleg amúgy sem kapott volna túl sok lehetőséget a holland szakvezetőtől, de az a nyilatkozat végképp eldöntötte, hogy a Barca megválik tőle, és a katalánoknak ez kapóra jött, hiszen a spanyolok élénken érdeklődtek a friss BL-győztes FC Porto középpályása, Deco iránt.

A két transzfernek ugyan hivatalosan nem volt köze egymáshoz, de aligha volt hátrány, hogy egy füst alatt mindkettőt meg tudta tárgyalni a két egyesület, és míg Deco a Barcelonában kötött ki, addig Quaresmát a portóiak vették meg hatmillió euróért.