Vágólapra másolva!
Az FC Internazionale magabiztosan vezeti a Serie A-t, és versenyben van a Bajnokok Ligájában, valamint az Olasz Kupában is, ami persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy milyen klasszisok állnak a csapat rendelkezésére. A sok sztár között ott van az argentin Julio Ricardo Cruz is, aki az elmúlt években többször is csak harmadik-negyedik számú csatárnak számított a klubnál, de sohasem panaszkodott vagy hőzöngött emiatt, hanem csendben tette a dolgát, azaz sorozatban termelte a gólokat.

Nem csoda, hogy a nagyválogatott szövetségi kapitánya, Daniel Alberto Passarella meghívta őt a nemzeti csapatba: Cruz a címeres mezben 1997 áprilisában a Bolívia elleni, idegenbeli vb-selejtezőn mutatkozott be, majd bekerült az 1997-es Copa Américára utazó keretbe is.

A csatár rögtön az Ecuador elleni nyitómérkőzésen a kezdő tizenegyben szerepelt, de nem nagyon ment neki a játék, és le is cserélték. A következő két csoportmeccsen már csak csere volt, majd a Peru elleni negyeddöntőben megint kezdett - ám már a félidőben lehozták a pályáról.

Mentségére legyen mondva nem csak ő, hanem az egész együttes elmaradt a várakozástól, a legnagyobb sztárjaik nélkül a tornára utazó argentinok pedig a legjobb négy közé sem jutottak be.

Az európai érdeklődőket azonban a jelek szerint ez sem riasztotta el és a legkomolyabbnak a holland Feyenoord ajánlata tűnt.

A rotterdami egyesület a Celtic FC-nek eladott Henrik Larsson helyére szemelte ki Cruzt, aki rögtön az első fordulóban bemutatkozott a holland élvonalban, a második mérkőzésén megszerezte első találatát, a harmadikon pedig duplázni tudott!

Ezt ugyan egy hosszabb gólcsend követte, de összességében nem lehetett rá panasz, hiszen 27 bajnokin szerepelve 15 alkalommal volt eredményes, és a Bajnokok Ligájában is kitett magáért: a Juventus FC-t például az ő duplájával verte a holland gárda. A következő idényben pedig már akadt egy remek csatártársa is Jon Dahl Tomasson személyében, és kettejük vezérletével a Feyenoord megnyerte a holland pontvadászatot. Cruz megint 15 találatot vállalt magára, és teljesítményének köszönhetően visszakerült az argentin válogatottba is: az albiceleste 1999 nyarán két barátságos mérkőzést játszott az Egyesült Államokban, ahová Marcelo Bielsa meghívta a csatárt, aki Mexikó ellen meg is szerezte első gólját a címeres mezben.