Lehet, hogy ez a dicséret szállt egy kicsit Van Persie fejében, annyi azonban bizonyos, hogy a következő szezon elején magatartásbéli problémák akadtak vele. A Fenerbahce elleni BL-selejtező visszavágóján Isztambulban Van Marwijk mester csak a kispadra ültette, és amikor be akarta őt cserélni, akkor a focista (legalábbis a szakvezető szerint) nem a megfelelően reagált.
A edző erre nem is küldte őt be, sőt, a tartalékok közé száműzte - ami azt jelentette, hogy Van Persie nem léphetett pályára három nappal később a Real Madrid elleni európai Szuperkupa-döntőn, ami érzékenyen érintette a még mindig csak tinédzser tehetséget. Van Persie szerencséjére a felek gyorsan kibékültek, és a balszélső így hamarosan visszakerült a keretbe, de csak a tavaszi szezonban lendült igazán játékba.
A fordulópontot az AGOVV elleni kupameccs jelentette februárban, amikor is húsz perc alatt öt gólt szerzett. Innentől kezdve elkapta a fonalat a bajnokságban három egymást követő meccsen is betalált (ebből egyet az Ajax elleni rangadón, ahol a meccs legjobbja volt), és ezt a teljesítményt márciusban is megismételte, a szezont pedig végül nyolc találattal zárta.
Feyenoord-boldogság a nagy közönségkedvenccel, Van Hooijdonkkal (balra)
Más kérdés, hogy a Van Marwijkkel való viszonya soha nem jött igazán rendbe, ráadásul rajta maradt a "balhés" jelző, és a következő szezonban is hol bekerült a kezdők közé, hol pedig csak a tartalékok között vették számításba az időközben az U21-es válogatottban bemutatkozott focistát.
A "tarcsiban" akadt egy ijesztő élménye: az Ajax elleni mérkőzésen az amszterdami szurkolók egy csoportja berohant a pályára, és nekirontott a rotterdami focistáknak, akik közül Jorge Acuna kórházba is került. Van Persie is csak azért menekült meg a súlyosabb sérülésektől, mert az Ajax tartalékcsapatának edzője, egy bizonyos Marco van Basten a huligánok elé vetette magát...