A Feyenoord támadósorában akkoriban olyan játékosok kergették a labdát, mint Bonaventure Kalou, Jon Dahl Tomasson vagy a legnagyobb kedvencnek számító Pierre van Hooijdonk, de egy sérüléshullám miatt Van Persie a téli szünetben felkerült az első csapat keretéhez, és amikor februárban a Roda JC ellen hazai pályán már 5-0-ra vezetett az együttes, akkor a gárda mestere, Bert van Marwijk pályára küldte az ifjú titánt.
A fiatal csatár lendületes és becsületsértő cseleivel játékával rögtön belopta magát a szurkolók szívébe, és a mesternek is tetszhetett, amit látott, mert innentől kezdve Van Persie-t rendszeresen becserélte a bajnokikon. Sőt, a nemzetközi porondon többször is a kezdők közé nevezte: a Feyenoord ugyanis remekül menetelt az UEFA-kupában, és Van Persie pályafutása során először a skót Rangers elleni hazai nyolcaddöntőn futott ki a pályára a kezdő tizenegyben.
Az ifjú titán általában a háromtagú támadóalakzat bal oldalán kapott helyet, és az UEFA-kupában rendre ott volt a kezdők között. A gólszerzés ugyan nem jött össze neki, de a PSV Eindhoven elleni negyeddöntőn például kapufát rúgott, és végig rendkívül lendületesen futballozott.
Így aztán nem jelentett meglepetést, hogy a döntőben is ott volt a kezdőtizenegyben, ami azért is különleges esemény lehetet a számára, mert a finálét a Feyenoord hazai pályán, a rotterdami De Kuip-stadionban játszhatta.
A gárda meg is nyerte a trófeát, és bár a bajnokságban "csak" harmadik lett, Van Persie így is a szezon egyik legnagyobb felfedezettjének számított - olyannyira, hogy meg is választották az idény legjobb focistájának hazájában, miközben Johan Cruyff korosztálya legnagyobb holland talentumának nevezte