John Terry, a Chelsea vasembere

Meglehetősen viharosan zajlanak az események mostanában a Chelsea FC háza táján, José Mourinho távozása alaposan felkavarta a kedélyeket a Stamford Bridge-en. A portugál szakember állítólag csapatkapitányával, John Terryvel is konfliktusba került, aki pedig korábban egyik nagy kedvence volt, de a védő szerint ez nem igaz. Az viszont igen, hogy Terry jelenleg a világ egyik legjobb középhátvédjének számít, aki saját testi épségét sem szokta kímélni a csapat érdekében.

A szintén a Chelsea-ben futballozó Jody Morrisszal és a Wimbledonban játszó Des Byrne-nel ugyanis "meglátogattak" egy éjszakai klubot, ahol konfliktusba keveredtek a kidobóemberekkel.

Az ügy a bíróság elé került, és az Angol Labdarúgó Szövetség úgy döntött, hogy amíg nem születik meg a döntés, addig a szóban forgó focisták semmilyen szinten nem léphetnek pályára a válogatottban. Ez persze csak Terryt érintette, aki így lemaradt a korosztályos Európa-bajnokságról, ám miután 2002 augusztusában felmentették a nyolc napon túl gyógyuló testi sértés vádjai alól, elhárult az akadálya annak, hogy válogatott legyen.

A teljesítményén mindenesetre nem múlott a dolog, hiszen a 2002-2003-as idény második felében kihagyhatatlan volt a Chelsea-ből, ráadásul védő létére meglehetősen gólerősnek is bizonyult, a pontvadászatot három találattal zárta - mindegyiket szöglet utáni fejesből szerezte.

A klubnál is tudták, hogy Terry immár kulcsjátékosnak számít, és 2003 júliusában új, további négy évre szerződést kötöttek az immár válogatottnak számító focistával - mert a védő júniusban a Szerbia és Montenegró elleni barátságos mérkőzésen végre magára húzhatta a háromoroszlános mezt a felnőttek között is.

2003-ban már a háromoroszlános mezt is magára húzhatta, itt éppen a macedón Hrisztovot gyűri

A Chelsea-ben immár kihagyhatatlan volt, és Desailly mellett ő számított a második számú csapatkapitánynak, és a válogatottban is alapember volt a védelem tengelyében. Klubjával végül ezüstérmes lett a bajnokságban, miközben a Bajnokok Ligájában az elődöntőben esett ki, vagyis az igazán nagy siker elmaradt, de pályafutása során először akciógólt tudott szerezni (az áldozat a Bolton Wanderers volt), és természetesen szerepelt a 2004-es Európa-bajnokságon is az angol csapattal.