Futballcsapat a világ tetején

A közelmúltban a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség intézkedést hozott, hogy 2500 méteres tengerszint feletti magasságban már nem lehet nemzetközi tétmérkőzést rendezni. A döntést óriási felháborodás fogadta az Andok országaiban, különösen az ecuadoriak és a bolíviaiak érezték hátrányosnak a javaslatot. A FIFA orvosi bizottságának javaslatára történt módosítás több, mint meglepő, hiszen a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) korábban semmilyen módon nem korlátozta tagországait ezen a téren. Mi több, az előző, Peruban rendezett Copa Américán például a 3400 méteren fekvő Cuzcóban is rendeztek egy mérkőzést. Néhány nappal később a FIFA visszakozott, a témával kapcsolatban pedig gyakorlatilag mindenki megszólalt, aki csak számít a labdarúgásban. Az érvek, ellenérvek csatájában azonban nagyon kevés konkrétum hangzott el, így talán érdemes felidézni a France Football egy évekkel korábban készült riportját, amely során munkatársai a világ legmagasabban szereplő futballklubját keresték fel.

1998-ban az Alianza Lima még edzőtáborozni is felment egy hétre Tarmába (3300 méter), de így is kikapott 1-0-ra. A leggyakoribb stratégia az, hogy egy éjszakát Huanucóban (2000 méter) alszanak az ellenfelek, keveset és korán esznek (az emésztés is sokkal nehezebb az átlagosnál), orrcsipeszt használnak, krémet az orrüreg tisztítására, valamint csak egy órával a mérkőzés előtt érkeznek Cerro de Pascóba, hogy a lehető legkevesebb időt töltsék ott.

Jól be kell osztani az erejüket, tehát inkább sokat passzolnak futás helyett, lassítják a játékot és megpróbálják a lehető legjobb százalékéban kihasználni a helyzeteket, mert a második félidőben már jártányi erejük sem marad.

Ami pedig a legfontosabb, semmiképpen sem szabad elfelejteni az oxigénpalackokat. Jó hasznát vehetik a meccs előtt, félidőben, az ápolási szünetekben is. Még egy jó tanács, amit annak idején az Universitario orvosa adott: a jó pszichológiai felkészítés. Az edző ne hangsúlyozza a magaslat okozta problémákat a játékosok előtt. A szorongás ugyanis súlyosbítja az oxigénhiányt.

Az ellenfelek tehát mindent megtesznek, de az eredmények csak nem jönnek. Érdekes, hogy a hazaiak arra a kérdésre, hogy hány élvonalbeli meccset veszítettek el hazai pályán vagy azt válaszolták, hogy körülbelül tízet, vagy azt, hogy négyet-ötöt. Úgy látszik, a magaslati levegő memóriazavart vagy irattárolási problémákat is okozhat.

A futball jelenti a szabadságot

1986 és 1998 között a világ legmagasabban bejegyzett klubja 429 első osztályú mérkőzést játszott. Ebből 146-ot megnyert, 98 döntetlent játszott és 185 alkalommal vesztett. Igaz, ebből a 185 vereségből csak 21 született hazai pályán. 1988-ban, 1991-ben és 1992-ben egyszer sem kaptak ki otthon, a többi évben pedig évente háromszor vagy négyszer.

... az országa számára hátrányos FIFA-döntést követően megpróbálta bebizonyítani, hogy igenis lehet ilyen magasságban is focizni

Egy helyi újságíró, Patrick Espejo pontos statisztikákkal rendelkezik, ami nagy szerencse, mert a szövetség egy korábbi költözködés közben elvesztette nyilvántartása egy részét. Tizenhárom év alatt 21 vereség - amiből egy nem is Cerróban, hanem Huancayóban született, ami csupán 3250 méteren fekszik - nagyon kevésnek számít. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy maga a csapat elég középszerű.

Mivel az ellenfelek eddig nem tudták megoldani a magaslati problémát (fizikai szenvedés plusz esélytelenség), a nagy perui klubok már mindent megpróbáltak, hogy leradírozzák a profi labdarúgás térképéről az Unión Minast. Próbálkoztak a ligánál és a szövetségnél is. Mindhiába. Egyetlen szabály sem tiltja a labdarúgást 4380 méteren. Még akkor sem, ha egy Cerro de Pascó-i orvos kijelentette: "A magaslati játék okozta légzési zavarok akár tüdőödémát is okozhatnak".

Ahányszor vitára került a sor, a bányászok mindig sztrájkkal fenyegetőztek. Luis Gutiérrez, az Unión Minas egyik vezetője kijelentette: "Nem tagadhatjuk le a magasság szerepét eredményeink alakulásában, de nem tilthatják meg nekünk, hogy itt játsszunk. Tizenhárom év alatt nem történt semmilyen tragikus eset. Ez is azt bizonyítja, hogy lehet ilyen magasságban is játszani". Ez igaz, lehet játszani. De olyan körülmények között, melyek sokkal inkább a hazai csapatnak kedveznek, tehát egyfajta igazságtalanság mellett. Ráadásul a labda is más sebességgel, máshogyan száll a légköri viszonyok miatt.

"Második látogatásom végén azon gondolkodtam, van-e létjogosultsága a labdarúgásnak ilyen magasságban? Nem egyszerű a válasz... Inkább meghagyom a szakembereknek, én indulok haza. Ezer méterrel lejjebb pihenek egy keveset, majd kicsit később már levegőt is kapok, tehát rágyújtok. Négy nap után ez az első cigaretta, majd lassan újra érzem, hogy éhes vagyok. Közeledem Limához, így már nem is találom olyan szörnyűnek Cerro de Pascót, sőt egész szimpatikus" - zárta riportját Francis Huertas, a France Football munkatársa.