Vágólapra másolva!
Az előző szezonhoz képest, ha minimálisan is, de javult a helyzet a magyar idegenlégiót illetően: a honfitársaink segítségével megszerzett bajnoki címek száma nem változott, a kieséseké ellenben csökkent, ráadásul ezúttal akadt egy-két kiegyensúlyozott, jó teljesítmény is. Összességében persze továbbra is elmondható, hogy honfitársaink nem váltják meg a világot külföldön, amire ismét csak a legeredményesebb magyar légiós neve a példa: ő ugyanis nem más, mint a német harmadik vonalban kilenc gólt szerzett Tölcséres András. A cikk olvasása közben pihenésképp a légiósokkal készített videointerjúinkat is megtekintheti!

Fehér Csaba sem volt főszereplő az aranyérmes PSV Eindhovenben Hollandiában, Juhász Roland viszont valóban rendszeresen pályára lépett az RSC Anderlecht színeiben Belgiumban. A hollandoknál a legjobb teljesítményt a magyarok közül kétségtelenül Bodor Boldizsár nyújtotta, más kérdés, hogy még véletlenül sem a balhátvéd posztján vetették őt be a Rodában: általában a középpálya bal oldalán kapott helyet, de volt, hogy középső védekező középpályás volt.


Belgiumban egyébként mind Vanczák Vilmossal, mind Pető Zoltánnal elégedettek lehettek, utóbbit klubjánál, az FC Brusselsnél a szezon játékosának is megválasztották. Ő például éppen balhátvéd... Az ötödik magyar bajnoki cím külföldön Farkas Balázs nevéhez fűződik, aki Ukrajnában lett aranyérmes, ám csak négy összecsapáson vetették be a Dinamo Kijevnél.


Ami a magyar kiesőket illeti, a két topligást (Priskin és Szabics) már említettük, de nem ők voltak az egyetlenek, akik így jártak. Dániában a volt ferencvárosi Takács Ákos a Vejle BK-val lett utolsó, a magyar focista egyébként együttesében általában jobbhátvédként szerepelt. Csehországban Róth Ferenc csak "félig" mondhatja magát kiesőnek, mert csupán az idény első részében volt az 1. FC Slovácko játékosa, tavasszal már a Viktoria Zizkovban játszott - más kérdés, hogy ott jóval kevesebb lehetőséget kapott.


A magyar válogatottban alapembernek számító Tóth Balázs a török Kayseri Erciyessporral búcsúzott a legjobbak közül, de még ebbe a csapatba sem nagyon tudott bekerülni: mindössze 11 bajnokin játszott, és február után még a kispadra is alig ülhetett le (a januárban Ankarába szerződött Sitku Illés viszont az idény végére lendült játékba).