A szenegáli kissrácból francia nemzeti hős lett

A 2006-os világbajnokság kevés kellemes meglepetésének egyike a francia válogatott szereplése volt: az öregnek, kiégettnek és motiválatlannak tartott gallok végül a döntőig meneteltek, egyik legjobb játékosuk pedig az a Patrick Vieira volt, akinek jövője sokáig kérdéses volt, hiszen klubját, a Juventus FC-t az olasz másodosztályba száműzték. Az azonban nem tűnt valószínűnek, hogy Vieira a Serie B-ben kergeti majd a labdát és az ellenfeleket, hiszen posztján évek óta a világ egyik legjobbja, aláírásáért pedig sorban álltak az európai élcsapatok - amelyek közül az FC Internazionale lett a befutó.

A csoportbeosztással ezúttal nem volt szerencséje az immár Roger Lemerre által irányított gárdának (elvégre most nem a franciák voltak a rendezők!), hiszen a dánok (jó előjel), a csehek és a hollandok vártak Zidane-ékra a torna első szakaszában.

A nyitány jól sikerült, hiszen Dánia ellen 2-1-re győzött a világbajnok - Vieira csereként állt be Djorkaeff helyére, éppen úgy, mint a vb-döntőben, és ugyanúgy gólpasszt is adott az utolsó percben, csak ezúttal Sylvain Wiltordnak! Ezzel az átadással Patrick be is játszotta magát a kezdő csapatba, hiszen a csehek és a hollandok elleni csoportmeccseken, valamint a spanyolok elleni negyeddöntőben, valamint a portugálok elleni elődöntőben is végig a pályán volt.

Akárcsak az olaszok elleni fináléban, amelynek végén drámai körülmények között egyenlítettek a franciák, és végül David Trézéguet aranygóljával Európa-bajnokok lettek.

A 2000-2001-es idény elég furcsán alakult Patrick számára: az egész szezonban kiválóan futballozott (30 bajnokin hat gólt is szerzett), megválasztották csapatkapitány-helyettesnek, a gárda azonban jócskán elmaradt a várakozástól: a bajnokságban megint (sorozatban harmadszor) be kellett érnie a második hellyel a Manchester United mögött, és a Bajnokok Ligájában sem sikerült a rég várt nagy siker elérése: a negyeddöntőben a Valencia CF idegenben szerzett góllal elbúcsúztatta az Ágyúsokat.

Azon a nyáron sem pihenhetett sokat Vieira, hiszen ismét fellépés várt rá a válogatottban, méghozzá a Konföderációs Kupán, Japánban és a Koreai Köztársaságban.

A franciák első összecsapásán, Dél-Korea ellen Vieira nemcsak kezdett, de gólt is lőtt (ez volt az első találata a válogatottban), s a gallok végül 5-0-ra győztek. Ausztrália ellen Lemerre a cserecsapatot szerepeltette (Patrick csak az utolsó három percre szállt be), ki is kaptak a franciák 1-0-ra. A Mexikó elleni utolsó csoportmeccsen így mindenképpen győzni kellett a továbbjutáshoz, és a csapat alaposan össze is kapta magát: a 4-0-s sikerből Vieira 90 percnyi jó játékkal vett ki a részét.

Az elődöntőben a meglehetősen tartalékos brazilok (többek között Cafú, Roberto Carlos, Ronaldo, Rivaldo és Ronaldinho nem utazott el a Távol-Keletre) ellen 2-1-re diadalmaskodtak a Kékek, Vieira ismét végig a pályán volt, és csapata egyik legjobbjaként ünnepelték a mérkőzés után. A japánok elleni finálé után pedig a mezőny legjobbjaként, miután amellett, hogy hibátlanul szűrt a középpályán, ő szerezte a mérkőzés egyetlen gólját is!

Vieira 25 éves korára tehát szinte mindent megnyert, amit egy labdarúgó megnyerhet: világ-, és Európa-bajnok, Konföderációs Kupa-győztes, angol és olasz bajnok, valamint FA-kupa-győztes volt, csak egyetlen becses trófea hiányzott a gyűjteményéből: a Bajnokok Ligája-serleg.